Kun Ádám
A száraznak tűnő számolások nélkül az adatokból sohasem lesz megértés, új ismeret.
Az emberek alapvetően nem szeretnek hazudni. Ez valahogy rombolja a saját magukról alkotott pozitív képet. No de van az a pénz, amiért a szabályok egy kicsit módosíthatóak, s a dolgokat megoldjuk "okosba". Ismerős?
Az eleve okosakat és érdeklődőket mindig könnyebb tanítani, mint a kevésbé motiváltakat. De őket is lehet, csak a tanárok részéről több energiát igényel.
Nem szeretünk hazudni. De a szabályokat lehet kreatívan alkalmazni.
Vannak jelenségek, tények, amelyek evidensek. Egybevágnak a tapasztalatainkkal. Ettől még nem biztos, hogy igazak. Meg kell őket mérni.
Imádunk általánosítani, de az nem működik állandóan. Nem értjük a statisztikát, mert a világlátásunk fekete-fehér. A szürkével nem tudunk mit kezdeni. Szeretnénk (?) ha a különbségek nagyon élesek lennének, mert az egyszerű. Akkor pontosan tudnánk, mit várhatunk egy embertől. A világ viszont nem ilyen.
Egy alapvetően rasszista faj vagyunk. Lehet, hogy ez a megállapítás meglep valakit, bár kétlem. Magunkban, amikor nem kell politikailag korrektnek tűnni, tudjuk, hogy így van. Ez nem valami modern bűn. Ez evolúciós örökségünk, ami több jót hozott nekünk, mint rosszat.
A közös rituálék tartják össze a társadalmakat.
Ha az emberiség fele szenved, az nem jó a másik felének sem.
Egy gyermek születése csoda. De ahogy a Biblia szavai is mondják, egy fájdalmas és veszélyes csoda.
Mi az emberi moralitás alapja? Ezt a kérdést boncolgatjuk, amióta ember az ember. Én személy szerint azt a definíciót szeretem, amit Frans de Waal propagál: Ne bánts másokat!
Nem vagyunk racionálisak, amikor az ellenségeinkről van szó.
Egy sokszínű világban élünk. A pizza, a gyros, a szushi és az édes-savanyú mártás idegen kultúrák betüremkedései hagymából, szalonnából és paprikából álló univerzumunkba. És szeretjük őket! A paprika is magyar lett, pedig Amerikában őshonos. Az idegeneket nem szeretjük. Az a kérdés, hogy egymást itt Európában, ami nem egy túl nagy kontinens, nem túl sok emberrel, idegennek látjuk vagy sem.
Etikátlan az, ami után egy egészséges ember bűntudatot érez.