Kun Ádám

Fontos a régészeti, nyelvészeti, történelmi és genetikai vizsgálatok együttese (!). Külön-külön mindegyik tudományterület csak részigazságokat tárhat fel. Együttes alkalmazásukkal viszont tisztább képet kaphatunk őstörténetünkről.

A nép genetikai összetétele, a nyelve és a neve nem szükségszerűen jön egy helyről. Az a naiv elképzelés, hogy egy magát magyarnak nevező, magyarul beszélő népcsoport letelepedett a Kárpát-medencében, s ma mindegyikünk tőlük származik, nem állja meg a helyét.

Függetlenül attól, hogy a genetika mennyire befolyásolja az iskolai teljesítményt, a gazdasági és kulturális különbségekről tudjuk, hogy befolyásolják azt. A döntéshozók feladata lenne, hogy ezen különbségeket megszüntessék. Az emberek jobban tennék, ha abbahagynák az egyenlőség prédikálását, s tényleg tennének érte ott, ahol az elérhető.

Aki valahogy megszerezte a PhD-ját, az hozzászokott a napi 10-14 órás munkanapokhoz és a 7 napos munkahéthez. Örömmel dolgozunk! A munkánknak viszont egyetlen aspektusát, s annak is egy fura számszerűsített értékét veszik figyelembe. Csak a cikkek száma, impakt faktora, a rájuk kapott hivatkozás számít. Senkit nem érdekel, hogy jó tudományt végzünk vagy sem. Számokat kell produkálnunk, amelyek számként mennek egyre feljebb, míg végül valamelyik minisztériumban landol egy nagy szám, ami nem mond semmit, de remélhetőleg több, mint tavaly és akkor minden rendben van. A számok túlmisztifikálását kell abbahagyni. Egyértelmű, hogy amint egy szám alapján mérnek, onnantól arra kell optimalizálni, hogy az a szám nagy legyen. És onnantól nem az számít, hogy pontos tudományt végezzünk, hanem, hogy nagy szám jöjjön ki a végén.

A vallások terjedése (...) nem különbözik más kulturális jellemzők terjedéséről. Szülőről gyerekre adódnak át vagy - térítő vallások esetén - térítők, újítók révén kisebb társadalmakban elterjednek. A hódítások, a gyarmatosítás (azaz az emberek mozgása) és a demográfia (a népesség növekedése) jobban magyarázza egy nagy világvallás terjedését, mint bármilyen ideológiai jellemző.

A mértékletesség, az önismeret és a felelősségteljes viselkedés sok olyan helyzetet megold, amit merev tiltással nem lehet kezelni.

Az érthetőség és a szakmai precizitás nem mindig összeegyeztethetők.

Az evolúciós múlt majdnem annyira korlátozhatja egyes objektumok lehetséges tulajdonságait, mint a fizika vagy kémia törvényei (bár ez utóbbiak nem áthághatóak, az evolúciós kellően sok idővel eltörölhető).

Legnagyobb hatással nem az élettelen környezet van egy élőlényre, hanem a saját és az őt körülvevő fajok egyedei.

A gén terjedni akar, s teljesen mindegy, hogy az mennyire "jó" a fajnak vagy akár az egyednek.

A legmélyebb ösztöneinket szerintem nagyon nehéz felülírnunk.

Hacsak valami kataklizma el nem pusztítja a Földet, például a Nap kétmilliárd év múlvai vörös óriássá duzzadása, ami fölégeti a bolygónkat, akkor az emberiség megmarad. Lehetnek szörnyű periódusok, a civilizációk összeroppanhatnak, borzalmas hellyé tehetjük a Földet, de az emberi faj vélhetően nem tűnik el, ennél már jobbak vagyunk. Hogy hányan és milyen minőségben maradunk fönn, az a kérdés. És emiatt kell törekedni a környezetünk védelmére is.

A csimpánz számára csupán a saját csoport létezik, mindenki más ellenség. Az embernél is van olyan, hogy "mi" és "ők", ám mi jóval rugalmasabbak vagyunk abban a kérdésben, hogy mit is tekintünk csoportnak. Számunkra bármi lehet csoport, még a kézimunkaszakkör is.

Elég legközelebbi rokonainkat, a csimpánzokat és a bonobókat venni, hogy belássuk: az idegengyűlöletnek egyértelmű biológiai alapjai vannak.

Miért gond a fajkihalás? Miért gond, ha megváltoznak az ökológiai kölcsönhatások? Nem ez a világ természetes rendje? Ez volt a Föld történetében mindig. Igen. Voltak kihalások, voltak környezetváltozások (melegedések és lehűlések is). Mi viszont azt tudjuk, hogy ebben a környezetben megél az ember és a civilizációja. A más környezetekről ezt nem tudjuk.