Idézetek az önismeretről
Mi az, amit megvetsz? Erről ismerszel meg igazi mivoltodban.
Sorsának ember néha mestere. Nem csillaginkban (...) a hiba, Hanem magunkban.
Sajnos a csalódásokban sokszor mi vagyunk a hunyók. Nem a másik félben van a hiányosság, hanem sokkal rosszabb helyen: bennünk.
Jellegzetes emberi vonás, hogy ha személyes problémákkal kerülünk szembe, a legmélyebben személyes dolgokat a legnehezebb a logikánk ítélőszéke elé citálni. Inkább vergődünk, kapkodunk, inkább okolunk akármit, mint az igazi, mélyen gyökerező valamit, ami valójában emészt minket.
Sokkal áttekinthetőbbé válnak a dolgok, ha papírra vetjük őket. A gondolat csupán egy formátlan, zabolátlan erő. Olyan, mint a szél. Csak akkor hajt előre, ha vitorlát tartunk elé.
Mindenek fölött Légy hű magadhoz: így, mint napra éj, Következik, hogy ál máshoz se léssz.
Azok az emberek szenvednek a legjobban, akik nincsenek tudatában annak, hogy valójában mit is akarnak.
Ha már tudod, mi végre születtél, megtudtad magadról a legfontosabbat.
Ha elhúzódnék magamtól, hogy jobban hiányozzak nekem, felismerném azt, aki mindig is voltam, és örülnék, hogy szerethetem. De akarnám-e kétszer vagy százszor újra, csak a rácsodálkozás miatt? És teremtenék-e kettőt az egyből hét nap alatt? Legyen-e kezdet? Miért ne?
A legnagyobb kihívás az életünkben: hűnek maradni önmagunkhoz.
Az ember azt gondolná, hozzászoktam ahhoz, hogy nem tudom, mi folyik körülöttem, de egyáltalán nem így van. Csak morcos leszek tőle, és kicsit ijedt.
Ki vágyai szerint él - önmaga szerint él. A vágyak láncolata maga az élet.
Minden ember ostoba. Mindenki tele van félelemmel és bizonytalansággal, és ez elgyengít. A többiek mindig erősebbnek, magabiztosabbnak tűnnek. Ez a legrosszabb hazugság, mert önmagunknak hazudunk.
A nagyság mulandó élmény. Sohasem ellentmondás nélküli. Részben az ember mítoszteremtő képzelőerejének függvénye. Aki átéli a nagyságot, annak érzékelnie kell a mítoszt, amelynek része. Tükröznie kell azt, ami rávetül. Ezen kívül gúnynak és öngúnynak kell benne lakoznia. Ez az, ami megóvja a tulajdon pózaiba vetett hittől. Csak ez teszi lehetővé, hogy ne merevedjék bele önmagába. Óngúny híján még az időleges nagyság is tönkreteheti az embert.
Nem szeretem feloldani a gátlásaimat. Ha egyszer el akarom veszíteni az önkontrollom, ellenőrizni akarom, hogy mennyire is veszítem el.
Facebook
Pinterest