Idézetek az időről
A múlt elmúlt. Nem kell magunk mögött hagyni, már eleve ott van.
A szeretet változik az idő folyamán, de sosem tűnik el. Mindig teljességében van jelen.
Az idő az ego ellensége, nem a szereteté.
Az igaz szeretet itt és most van. Bármire emlékszel, vagy bármit vetítesz előre, csupán a szeretet árnyéka.
Ebben a percben minden tiszta és érthető. Ez a jelenre vonatkozik - a másodpercnek arra a törtrészére, amit mostnak hívunk a két perccel ezelőtti régmúlthoz és a két perc múlva elérkező jövőhöz képest. Ennél tovább nem is remélhetek tiszta és érthető világot. Annyira egyszerű az egész. De talán nem jól magyaráztam. Nem is érdemes tudnom, hol kezdjem. Amikor kevés szóból is rengeteget értünk, kár szótagokkal meg hangzókkal birkóznunk. Csak azt tudom, hogy ebben a pillanatban mindennek van értelme. Előttem az egész élet, látom mindazt, ami rám vár. Kár, hogy ez az egész annyira nyomasztó.
A neheztelés egyike azon pszichés betegségeknek, amelyeket az idő nem gyógyít meg. Lényegtelen, hogy valójában mennyi idő telik el, hónapok vagy évek.
- Mi köze a múltnak a jelenhez? - Az ember azt hinné, semmi. De mindig marad hátra valami, ami nem feltétlenül kellemes.
A múlton rágódni felesleges időpocsékolás. Sok ember aprólékosan elemzi a vele történteket, újra és újra visszatér az időben egy adott cselekményhez és próbálja megérteni, feldolgozni. Észre sem veszi, hogy a múltban ragadt, amin ráadásul már úgysem tud változtatni, míg a jelen, amely meghatározhatná és jobbá tehetné a jövőjét is, elsuhan mellette a maga lehetőségeivel és szépségeivel együtt. A múltat okolják nyomorúságos életükért, pedig ott a jelen, és majdan a jövő, mindent elölről kezdhetnének. A holnap mindig tiszta, nem szennyezi hiba. Nem szabad hátrafelé nézni. Minek is kellene?! Hiszen az élet soha nem néz hátra. Csak halad előre... Nem igaz, hogy a múltunk határoz meg bennünket. Hanem az, akik még a jövőben lehetünk, s mindenekelőtt az, hogy az adott pillanatban, a jelenben kik vagyunk.
A múlt nem maradt hatástalan. A következményei érezhetőek.
Ha valami a régmúltban történt, még nem jelenti azt, hogy nincs köze a mához. Megmagyarázhat bizonyos dolgokat.
A születés pillanatában minden jövő. A halál pillanatában minden múlt. De közben? Mi van közben?
Magányod csöndjén áthatolva Suttogás ébred, halk neszek, Éjfélt kongat a toronyóra, Mint álmos, késő üzenet, Az idő hömpölyögve múlván Útjában mindent elragad, Sok-sok órája, mint a hullám, Sodorja ifjúságodat.
Tanúi vagyunk az örökkévalóság egy múló szakaszának. Fontos dolgok történnek, de egyesek ezt sohasem veszik észre. Balesetek jönnek közbe. Egyes epizódoknál nem vagy jelen. Jelentésekre hagyatkozol. És emberek elreteszelik az elméjüket. Mire jók a jelentések? (...) Azok a beszámolók, amikre neked szükséged van, ritkán származnak azoktól, akik a történelmet csinálják. A naplók, memoárok és életrajzok a társadalmi védekezés szubjektív formái. Az archívum tömve vannak ilyen gyanús irományokkal.
Az idő a bolygók zenéje.
Kongó termek, üres falak között hogyan őrzik meg nagyságod nyomát?
Facebook
Pinterest