Idézetek az időről
A szerelem időigényes elfoglaltság, a legkevésbé sem lehet kétórákba szorítani.
Szépíteni minek bármit?! Fétissé szelídül benned a múlt - mindaz, mi belőle régen kihullt, újra összeállni látszik.
Csupán azt tudhatjuk, ami volt. A holnapba csak belesejthetünk. Álmodhatunk róla, s álmunkból magunkkal hozhatjuk néhány képét.
Amikor kesergünk a múlt felett, átéljük annak emlékét, és kimaradunk a jelen valóságos élményeiből.
Semmilyen öröm nem lehet tartós. Mind mulandó. "Ez is el fog múlni"; ez igaz mindenre, élő univerzumunkban.
A múltat mindig újra kell értelmezni a jelen alapján.
Aki a múltat tagadja - a jövőt is tagadja. Az ember saját sorsának kovácsa, de közbeszólnak más erők is.
Miért van az, hogy az öregek olyan korán felébrednek? Azért talán, hogy hosszabb legyen még az az egy napjuk is?
Az idő nem méri önmagát. Csak rá kell nézni egy körre, és ez nyilvánvaló lesz.
Tudod, mi múlunk, nem az idő.
Számodra öt év hosszúnak tűnik, de az események nagy láncolatában ez mindössze egy szempillantás. A várost sem egy nap alatt építették, ahogy a birodalmat sem egyetlen emberöltő alatt sikerült kialakítani.
Csak a fiatalok nem érnek rá semmire. Csak azok türelmetlenek, mert azt hiszik, hogy lekésnek valamiről. Az öregek már nem... Azok már tudják, hogy minden eljön, aminek el kell jönnie, sőt, hogy sokszor túlságosan hamar jön el.
Az életen mindig a jelen uralkodik, de a jövő... mindig a jelenbe ereszti gyökereit.
Maradjon a jövő bizonytalan, mert ez az a szövet, ami befogadja vágyainkat.
Minden nap a világ vége valakinek. Az idő csak dagad és dagad, és mikor eléri a szemed vonalát, akkor elsüllyedsz.
Facebook
Pinterest