Idézetek az időről
Bárki másnál jobban tudom, hogy a múltat nem lehet átírni. Az egyetlen lehetőség az előrehaladás.
Pótolsz... folyamatosan pótolsz. Valamit és valakit. A hiányt és Őt. Az Ő hiányát. Pótolod vásárlással, utazással, kozmetikussal, apró élvezetekkel, olvasással... Csak éppen vele nem. Ám ne feledd: ma még megteheted. Amíg fiatal vagy, mindezt megteheted. De elérkezik az idő, amikor nem utazol, nem vásárolsz, nem mész kozmetikushoz, nincsenek apró élvezetek. És Ő sem lesz. Amikor a legnagyobb szükséged lesz rá. Már csak a hiány marad. Pótolhatatlanul.
Ha egy férfi nem tud mit kezdeni az idejével, nem bántja a lelkiismeret, ha a másokéval visszaél.
Ami él, mind elmúló. Csak maga a mulandóság, Az az örökkévaló.
Az emlékezés, az kelepce is lehet, veszélyes is lehet, hiszen az idő semmit, valóban semmit se gyógyít meg.
Ha összevetjük az ember földön eltöltött életét azzal az idővel, amelyről nincs tudomásunk, akkor ez az élet olybá tűnik, mint amikor egy fürge fecske átrepül egy tánctermen, egy téli napon. A fecske pár pillanatnyi megnyugvás után eltűnik a szemünk elől a téli világba, ahonnan érkezett. Noha az ember megjelenik egy időre ezen a földön, arról, hogy mi történt az életünk előtt, vagy, hogy mi jön később, semmit sem tudunk!
Ha tudnám mire futja még időmből nem nyugtalanítanának a makacs miértek.
Van időutazás. Tud egyszerre élni virgonc múlt, törékeny, madárcsontú jelen és istenek ködében gomolygó jövő.
Az ifjúság tele van élménnyel. Annyi van belőle, oly vad iramban követi egyik a másikat, hogy az agysejtek éppen csak befogadják azokat, ahogy jönnek nagy összevisszaságban. Azután eljön az idő, úgy hatvan esztendőn túl, mikor az összegyűjtött élményből emlék lesz, s az ember, hiszen egyre több szabad idővel rendelkezik, most már szépen, módszeresen rendet teremt a zűrzavarban. Az idő közben megtisztítja, fényesre csiszolja a hajdani élményeket; egyik összezsugorodik, másikat váratlan jelentőséggel ruházzák fel az évek - így kerül minden a maga helyére.
Az egyetlen dolog, amit megtanultam, az az, hogy soha ne nézz vissza. A múlt halott és el van temetve. Semmid nem lesz abból, ha benne élsz. Minden a máról szól.
Gyerekként az ember úgy gondolja, hogy az idő csak teher, amit jó lenne siettetni, hogy végre felnőtt legyen. Ez azonban hatalmas csapda - mivel felnőttként érti csak meg, hogy a percek és az órák a legértékesebb dolgok a világon. És senki nem élhet örökké. Ezért rohadt nagy bűn elpocsékolni azt a keveset, ami megadatik.
Az ember azért fél a holnaptól, mert nem tudja megépíteni a jelent, azzal győzködi magát, hogy holnap majd sikerül, és ez reménytelen, mert a holnap végül mindig mává válik.
Az az igazi újdonság, ami az idő ellenére sem öregszik meg.
Mi más a jövő, ha nem titkok sorozata?
Nem az a fontos, amit az ember időben megtakarít, hanem az, hogy mit cselekszik a megtakarított idővel.
Facebook
Pinterest