Ivo Andric

Ez a sok és zavaros megváltó, aki lépten-nyomon föltűnik, legjobb jele annak, hogy katasztrófa felé haladunk.

Az új hatalom képviselői, mind a katonaiak, mind a polgáriak, többségükben nem értették az országot, és ügyetlenül bántak a néppel; önmagukban jelentéktelenek voltak, de minden lépésükön érezni lehetett, hogy egy nagy gépezet apró részei, s mindegyikük mögött hosszú sorokban és számtalan lépcsőzetben ott állnak a hatalmasabb emberek és a nagyobb intézmények. Ez adott nekik olyan tekintélyt, amely messze túlhaladta személyiségüket - s olyan mágikus befolyást, amelynek mindenki behódolt.

Nem az a fontos, amit az ember időben megtakarít, hanem az, hogy mit cselekszik a megtakarított idővel.

Csak azok, akik számolatlanul költöttek többet, mint amennyit kerestek, csak ők látták az életet könnyűnek és szépnek.

A messzeségből ide érződött a tőzsdék egészségtelen árfolyamhullámzása. A hasznok, amelyek ezekből az árhullámzásokból származtak, láthatatlan kezekbe folytak, a károk pedig a monarchia legtávolabbi sarkáig elértek, és szétáradtak a kiskereskedők között egészen a viszonteladókig és a fogyasztókig.

Minden emberi nemzedéknek megvan a maga illúziója a civilizációval való kapcsolatáról: egyik nemzedék azt hiszi, hogy részt vesz a fölvirágzásában, a másik pedig azt, hogy kialvásának tanúja.