Idézetek az időről
A déjá vu (...) több, mint egy hamar feledhető ráeszmélés, hiszen soha nem figyelünk fel olyasmire, aminek nincs értelme. Megmutatja nekünk, hogy az idő nem múlik. Voltaképpen egy ugrás valahova, ahol már valóban jártunk, és ami most ismétlődik.
Az idő nem magnószalag, amit oda-vissza lehet tekerni. (...) Az idő itt van. Használd ki.
Üzletasszony vagyok, azaz nagyon elfoglalt ember, aki sok mindent megszerezhet magának, csak időt nem vehet sehol, elegendő időt vagy legalább valamivel többet annál, amennyivel rendelkezem.
Az időt ugyanúgy szoktuk mérni, ahogy megmérjük a távolságot. (...) De ez téves. Az idő nem mozog, és nem is áll. Az idő változik.
Utálom az időt. Soha nem csinálja azt, amit szeretnél.
Mindannak az eredménye vagyok, ami történt és ami történni fog. (...) Ha valamit elrontottam, helyre tudom hozni, vagy legalábbis bocsánatot tudok kérni érte. Ha valamit jól csináltam, az pedig boldogabbá tesz, és még jobban összekapcsol a mosttal.
Aki agyonüti az időt, mindenképpen az örökkévalóságot károsítja.
Az ember a múltját mindig is mindenhova magával cipeli. A múlt nem olyan ám, mint a turistazsák, amit ledobhatok, ha rám nehezedik. Ledobhatjuk a hátunkról, de a múltunkkal együtt belőlünk is ott marad egy darab.
Előbb-utóbb a jótékonyság is nyűggé válik.
Az idő, minden szerelem felőrlője, a gyűlöletet lassabban emészti el; de az is kiapad egyszer.
Micsoda szamár egy kor ez! Milyen ragályos az ostobaság húszéves korban!
Csak a jelennek van hatalma az életünk fölött. (...) Amikor sorsot vetsz, olyankor elhozod a jövőt a jelenbe. És ez súlyos következményekkel járhat: a jelen megzavarhatja a jövőt.
Reménytelen szerelmek nem múlnak el.
Nincs múlt idő. A múlt nem múlik el. Megőrizzük, ahogy a rég leégett erdők virágporát a tómeder iszapja. Ami volt, nem ér sohase véget: megszűnik és nem tud megszűnni mégse.
A végtelenség érzéséből könnyű az embernek gazdálkodnia, de a betegség riasztása után, a megsejtett végességből már bajosabb. Illene beosztani az időt, megválogatni az elolvasandó könyveket, finoman elhárítani a meghívásokat, melyeken többnyire csak fennkölt szócséplés folyik. Ezenkívül rákapatni magunkat a mozgásra, fölfedezni újra a természetet, egyszóval: hadat üzenni a civilizációnak.
Facebook
Pinterest