Idézetek az időről
Az idők változnak, és mi is megváltozunk bennük, mint már a régi rómaiak megállapították. Ugyanezen forrás szerint a változatosság gyönyörködtet.
Az idő néha észrevétlenül halad, áramlik, szalad, és semmi sem függ attól, hogy egy óra múlt-e el, vagy kettő, vagy három, máskor pedig néhány rövidke másodperc, az időnek egy parányi töredéke olyan fordulatot hoz, aminek következményei hosszú éveken át éreztetik hatásukat.
Az idő nagyobb kincs az aranynál, a gyémántnál, az olajnál és minden vagyonnál. Az időből sosem jut elég, az idő vihart kavar a szívünkben, az időt csak okosan szabad eltölteni. Nem lehet becsomagolni, szalaggal átkötni és a karácsonyfa alá tenni. Időt nem lehet ajándékozni. De ami van, meg lehet egymással osztani.
Az időt nem az évek számítják, hanem amit szenvedünk alattuk.
A tegnap csak árny a holnapról álmodó ma fényében...
Amikor kettesben vagyok vele, mindig csak kapkodom a fejem, hogy már megint este van, már megint haza kell menni, már megint a holnapra kell várni, már megint olyan rövid volt a délután, mintha összement volna a mosásban.
Rohanó világunkban az idő a legfontosabb dolog, amit adhatunk valakinek.
A jó memória csodálatos képesség, mert így a múlt mindig a jelenünk része.
Szellemek közötti érintkezésben ismeretlenek a tér és idő korlátai.
Számotokra egy a fontos: meg kell értenetek, nem az számít, hogy az óra éppen a tízet ütötte el, vagy a hetet, vagy a tizenötöt. Meghatározhatjátok a saját időtöket, és elkezdhetitek a számítást egészen máshonnan. Ha ezt megértitek, akkor minden idő az igazi idő lesz számotokra.
A jelen sokkal tartozik a múltnak, s ha ezt a tartozást ki nem egyenlíti, a jövőtől sem követelhet.
Nem kell választanod, ha tudnál, Ha nem tudsz, kell - dúdold. Szeretjük, ami messze fut már - Hisz ami volt, az volt.
Az idő nagy tanítómester, de sajnos minden tanítványát kivétel nélkül megöli.
Vörös szobáról álmodtam az éjjel, s a Víz Országáról dalolgatok ma. Felhők párállanak a száz szigetről, s köd a sűrű erdőt egybefogja. Mindegy a holdnak, tegnap van, vagy holnap, magától nő s apad szerelmünk sodra. Hannanban új tavasz jön új tavaszra, lehet, hogy néked ez közömbös volna?
Piszkáltál már kötőtűvel faliórát? Én igen, és eközben egyszer csak elszabadult a pokol, az idő csörtetve lepergett, a mutatók versenyt futottak a számlapon, irtózatos zakatolással, őrült iramban, pertissimo kergetőztek körbe-körbe, mígnem az óra kilehelte a lelkét. Mostanában nálunk is így van: a nap és a hold egymást űzve rohan az égen, mintha ámokfutók volnának, a napok kergetik egymást, s az idő úgy elrohan, mintha egy lyukas zsákból peregne ki.
Facebook
Pinterest