Idézetek az időről
Igen, mindig a múlt. Ott van az, ami fáj, és amin nem tud túljutni az ember.
A valódi jelen idő a múlt olyan nehezen megragadható folyamata, melynek során a múlt felemészti a jövőt.
Hiába mondod a jövőnek, hogy STOP. Nincs REWIND gomb, nem tudod visszatekerni a múltat. Az egyetlen mód, hogy megtudd a titkot, (...) ha megnyomod a PLAY-t.
Egy lány, ki Wightban éldegél Gyorsabban jár, mint a fény Ha egy nap elindul ő Relatív az útidő Mert előző nap célba ér.
Belemarkolok a homokba, visszacsorgatom az ujjaim között, és a homok, mint az elmúlt idő, visszatér a többihez és összekeveredik velük.
A tudomány törvényei nem tesznek különbséget múlt és jövő között. Ami megtörtént, ami megtörténhet, és ami megtörténhetett volna, elválaszthatatlan egymástól. Az időben minden megtörténhet.
Az idő csak azok képzete, akik nem élnek elég sokáig ahhoz, hogy lássák, ahogy minden összeomlik, minden visszatér önmagába.
A mesékben épp az a legnagyszerűbb, hogy az idő, ha épp semmi különös nem történik, csak úgy szalad. A való életben sosem ilyen egyszerű az ügy, s valószínű, hogy jól van így.
Akit gondolatai szakadatlanul a múltban vagy a jövőben tartanak fogva, az (…) elszakad a jelenlét realitásától. Ellebeg a valódi átélés mellett, mert az kizárólag a most- és az ittlét pillanataiból áll. Minden más csak illúzió, a fantázia terméke, ami nélkülöz minden valós tartalmat.
Megbánni talán nem bántam meg semmit. Az csak idővesztegetés.
Az idő az ifjúság körmönfont tolvaja.
Mikor még éltem, azt hittem, ahogyan ti is, hogy az idő legalább annyira valóságos és kézzel fogható, mint én magam, vagy valószínűleg még inkább. Azt mondtam, "egy óra", mintha csak látnám, és "hétfő", mintha ott lenne valahol a térképen. Siettem percről percre, napról napra, évről évre, mintha valóban egyik helyről a másikra haladnék. Mint mindenki más, én is egy házban éltem, amely a másodpercek és a percek, a hétvégék és az újesztendők tégláiból állt, és sohasem hagytam el, míg meg nem haltam, mert nem volt más kijárat. Most már tudom, hogy nyugodtan ki-be sétálhattam volna a falakon.
Igazában nem is jó, ha az embernek sok ideje van. Sietség, kapkodás, kétségbeesés, valamit elmulasztasz, más dolgok elmúltak, megint mások nagyobbak, semhogy beleférjenek a röpke időbe... Így telik el az élet. Elkerülhetetlen, hogy erről-arról lekéssen az ember. Ne fájjon a fejed emiatt.
Túlélték az estét, noha Tad halott volt. A következő napot is átvészelték. Meg az azután következőt. Nem sokkal lett jobb a helyzet sem augusztus végén, sem szeptemberben, de mire elsárgultak a levelek, és hullani kezdtek, egy kicsivel jobb lett. Egy egészen kicsivel.
Miért nem szabadítod meg képzeletedet a múlt és jövő terheitől, mikor egyik fölött sincs már, vagy még hatalmad? Csak a jelen a tiéd. A jelen léted egyetlen realitása, amelyet formálni tudsz.
Facebook
Pinterest