Anna McGrail
angol író és könyvszerkeszt
Ott van az otthonod, ahol, ha elhagyod, valaki mindig megsirat.
A sírás nem forrasztja össze, ami eltört.
A szívem törne szét, ha a könnyeim nem ragasztanák össze.
Azért nem tudok aludni (...), mert a nappalaim annyira teli vannak álmokkal, hogy éjszakára már nem marad több hely a számukra.
Megmaradok a bosszú egyenesén, egy napon találkozni fogok apámmal. Mindennek megvan a maga pályája, mindennek megvan a maga rendeltetése. Én is megtaláltam a magamét. Olyan képet őriztem erről a leendő találkozásról, mintha ágyúgolyók lennénk. Egy robbanás. Egyenlő nagyságú, ellentétes irányú ellenhatás.
Egyetlen valami maradt csak szilárd és valóságos a semmi összeboruló hullámai között. Az a könnycsepp. A mamám el akart vinni magával. Ez világos, hiszen sírt. Az apám vette rá, hogy mondjon búcsút nekem, mert ő nem akart engem, de a mamám mégis elárulta szeretetét azzal a könnycseppel. Azzal az egyetlen, fénylő könnycseppel.
Ami a családomat illeti, akár halott is lehetnék. Ami a csillagokat illeti, akár ne is léteznék. Azok csak ragyognak és ragyognak, vég nélkül, vagy legalábbis a végítélet napjáig. És a bolygók szüntelenül haladnak tovább pályájukon, velem vagy nélkülem.
A tudomány törvényei nem tesznek különbséget múlt és jövő között. Ami megtörtént, ami megtörténhet, és ami megtörténhetett volna, elválaszthatatlan egymástól. Az időben minden megtörténhet.
Facebook
Pinterest