Idézetek az időről
Csak az időben bekövetkező utolsó pillanat előzményeiről tudunk pontosat mondani, de mindaz, ami ahhoz a pillanathoz vezetett, események egész láncolatát alkothatja, és jöhet bárhonnan.
Egyazon víz más és más hullámai, ahogyan az időről magáról sosem tudni, gyarapodik-e avagy apad lepergett perceivel, reánk rakódik avagy önmagát temeti, a magasba emel vagy mind mélyebbre süllyed önmagában.
Megrázzák ősz szakállukat az évek, s távoznak; épp csak megpihentek itt, mint vándor aggastyánok, kik motyójuk izmos vállaikon tovább viszik. Alakjuk lassan tűnik el a ködben, s míg ormótlan csizmájuk lépeget, észre se vesszük, hogy batyuba kötve viszik magukkal az emlékeket.
Van az úgy sokszor az ember életében, hogy meg szeretné állítani az időt. Amikor tudja, hogy pár perc múlva minden egészen más lesz, és most kellene kiszállni, itt, ebben a pillanatban.
Mostanában annyi ajtó csukódik be mögöttem... És én néha szeretném, ha ez egy kicsit lassabban menne. Visszamenni nem akarok, hiszen az ajtók csakugyan bezáródnak, és az ember nem is mehetne vissza. És én csakugyan a magam útján akarok továbbmenni. De hát néha kifulladok egy kicsit, és olyankor szeretném azt mondani, hogy - állj... csak egy pillanatra... csak egy percre állítsuk meg, kérem, a világot... csak addig, míg hozzászokom egy kissé, hogy ott legyek, ahol vagyok.
Hogyha túlságosan előretekintünk a jövőbe, akkor könnyen orra bukhatunk abban, ami a lábunk előtt hever.
Csak a jelen objektív és elfogulatlan tanulmányozása lebbentheti fel a fátylat a jövőről.
Ha ennyire összekovácsolódik egy barátság, többé nem egykönnyen bomlik fel; ellenkezőleg, az történt, hogy az idő és a körülmények csak megszilárdították és nem lazítottak rajta.
Mindannyiunknak át kell lépnünk a múlton és tovább menni a jövőbe. És ha szerencsések vagyunk, lesz valaki, aki segít.
A múlt egyetlen varázsa az, hogy múlt.
Az idő az építész, a nép a kőműves.
Bolond dolog a holnapot várni, élj kívül az időn, amennyire lehet.
Ha a homokórában a szemek elkopnak, akkor talán az örökkévalóság marad az üvegben?
Bármennyi dolgod legyen is, mindig legyen időd, hogy csendben leülj, és elnézd, hogyan billeg a szélben a falevél.
Megtanultam, hogy üres ember, aki mellett nem fér el a múltja.
Rájöttem, hogy a jelen, a pillanat fontosabb, mint a jövő (...) és közben az is kiderült, hogy néha a jelen, a pillanat magától értetődően átvezet a jövőbe.
Facebook
Pinterest