Idézetek a hazáról
Szellemi hazádtól nem szabad elszakadni, mert úgy jársz, mint a folyó, mely elszakad a forrástól: kiapadsz.
Aki magyar, nem tud sehol boldog lenni! Szép Magyarországot nem pótolja semmi! Magyarnak születtem, magyar is maradok, A hazáért élek, ha kell, meg is halok! Ringó bölcsőm fáját magyar föld termette, Koporsóm fáját is magyar föld növelje!
Én gyalog fogok hazamenni a porral lepett füveken, mezítláb, hogy sírva érezzem, ha felmelegszik a szülőföld pora, mikor megérkezem.
Magyarnak születtem. Szeretem e földet Büszke szegénységben, bús gyönyörrel én; Más nemzet gyermeke gúnyos nyelvet ölthet, - Nincs hivatás, szentebb, e föld kerekén! Boldogabb nép sarja kicsinyelve szánhat, - Ezt a csodás érzést hogy is értené! Óh de honszerelmem gyűlöletre lázad, Ha rút árulás tör idegen felé...
Ahol baráti szálak futnak össze, ott egy órára az egész világ szülőföldnek látszik.
Az ember csupán egyetlen esetben hagyja el önszántából a hazáját: ha élete veszélyben van. Olyankor nem számít a szüleink sírja, nem számít a házunk, nem számítanak a jószágaink. Menni kell, futni, mert az életünknél semmi sem drágább.
Szentnek nevezik a koronát, mert a legszentebbnek gondolatát köték hozzája: gondolatát a szabad nemzet egy testbe foglalásának, gondolatát az egyesült néperőnek, mely ne csak idegen bitorló, de egyes honfiak féktelensége s hatalomvágya ellen is bonthatatlan gátat emeljen.
Petőfi Sándor, Tégedet ünnepel A jajgató nép s a süket Elnyomás, De nagy lelked tüzét, az Eszmét, Cifra, hideg lobogás takarja.
Nem mi birtokoljuk a földet: a föld birtokol minket.
A fecske nem ember, mégis visszavágyik a szülőföldére. Ha nem vágyakozna, nem térne vissza. (...) Az ember is csak egy helyen van otthon, másutt mindenütt idegen.
Ha a Nyár a világon elhever, s aranyló délután Egy álom végre kibontakozik a fák alvó sudarán; Ha völgyet-hegyet, zöld vadont hűssel Nyugat szele tölt - Ide gyere! Hozzám visszagyere! S mondd: Itt legszebb a Föld!
Nem vagyok futóhomok, melyet bármely széláramlat bármely égtáj felé sodorhat, hanem ember vagyok, ki szülőföldjén helytáll akkor is, ha dacolni kell a zord idők viharaival.
Egy katonaember számára nincs szebb annál, ha az életét áldozhatja a hazájáért.
A gyülöletnél jobb a tett, Kezdjünk egy újabb életet. Legyen minden magyar utód Különb ember, mint apja volt.
Az embert - persze bizonyos mértékig - meghatározza a hely, ahol született és nevelkedett. A gondolkodása, érzései valahogy kapcsolatban vannak a tájjal, a hőmérséklettel, a széllel.
Facebook
Pinterest