Idézetek a hazáról
Mennyből az angyal, menj sietve Az üszkös, fagyos Budapestre. Oda, ahol az orosz tankok Között hallgatnak a harangok. Ahol nem csillog a karácsony, Nincsen aranydió a fákon, Nincs más, csak fagy, didergés, éhség. Mondd el nekik úgy, hogy megértsék. Szólj hangosan az éjszakából: Angyal, vigyél hírt a csodáról.
Akármilyen sivár és szürke a hazánk, mi hús-vér emberek szívesebben élünk ott, mint a világ legszebb országában. Mindenütt jó, de a legjobb otthon.
Ugyanabból a mindenségből ötvöződtek a csontjaink, ugyanabba az anyaföldbe halunk, születünk vissza mind. Ugyanaz a szél borzolja csapzott sörényű álmaink.
Bárhol éltem is, mindig hazafelé mutatott lelkem egén egy csillag, azt a csillagot követtem éber órámban éppen úgy, mint álmaimban, terveimben és vágyaimban, írásaimban és munkáimban.
Boldog, akinek módjában áll - ahogyan nekem állt -, hogy hazáját maga válassza. Saját magának és utódainak.
Hazám torz teteme fölött Tébolyult bohóc táncol, Őrjöngő szirénhangja Szorosan magához láncol.
Minél magasabbra nő a fa fel az égbe, annál mélyebbre nyúlnak a gyökerei le a sárba.
Minden becsületes szívnek legszentebb a hon.
Annyi minden történt, és nem beszéltünk régen, Pedig senki nem figyel rám úgy, mint ő. Hazám felé csillag vezet fenn az égen, Olyan, mint az álom, csak élesebben látom, úgy, mint ő.
Cseréljük föl kizsákmányolóink erkölcsét a régi, jól bevált magyar erkölcsre, nyújtson valóban testvérkezet minden magyar minden magyarnak és az Úr-Isten erőt ad újra, hogy megszabadulhassunk a gonosztól és építhessünk együtt egy szabad és igaz új Magyarországot!
Véres a föld lábam alatt, Lelőtték a pajtásomat, Előre! Én se leszek rosszabb nála, Berohanok a halálba, Előre! Ha lehull a két kezünk is, Ha mindnyájan itt veszünk is, Előre! Hogyha el kell veszni, nosza, Mi vesszünk el, ne a haza, Előre!
Te választottál engemet, te bamba, arctalan tömeg, elszívom lassan életed, nem lesz házad, se gyermeked, nem lesz hazád, nem lesz hited, minden szavamat elhiszed, mindenhol szózatom sziszeg.
Mondd el, mert ez világ csodája: Egy szegény nép karácsonyfája A Csendes Éjben égni kezdett - És sokan vetnek most keresztet. Földrészek népe nézi, nézi, Egyik érti, másik nem érti. Fejük csóválják, sok ez, soknak. Imádkoznak vagy iszonyodnak, Mert más lóg a fán, nem cukorkák: Népek Krisztusa, Magyarország.
Üzenem az otthoni hegyeknek: a csillagok járása változó. És törvényei vannak a szeleknek, esőnek, hónak, fellegeknek és nincsen ború, örökkévaló. A víz szalad, a kő marad, a kő marad.
De Tűz és Tűz, én ifjú testvéreim, Jaj, a Tüzet ne hagyjátok kihalni, Az Élet szent okokból élni akar S ha Magyarországra dob ki valakit, Annak százszorta inkább kell akarni.
Facebook
Pinterest