Idézetek a hazáról
Hát evezz a part felé még párat, Ha a világ fordít neked hátat, És ha utad egyszer a végéhez ér, Ne felejtsd el, hogy honnan jöttél.
Nem szabad idegenként visszatérnünk oda, ahol valamikor otthon voltunk.
Ez a szomorú magyar róna, Halálszagú, bús magyar róna, Hány megölt lélek sikoltott Bús átkot az egekig róla.
Küldjétek el őket csak egy éjszakára, Hogy emlékezzenek az anyjuk kinjára. Csak egy éjszakára: Hogy bujnának össze megrémülve, fázva; Hogy fetrengne mind-mind, hogy meakulpázna; Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét, Hogy kiáltná bőgve: Krisztusom, mi kell még!
Nem az a kérdés, hogy fogoly vagy-e, arról van szó, hogy meg ne add magad.
Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mivelni kötelesség.
Nem érti ezt az a sok ember, Mi áradt itt meg, mint a tenger? Miért remegtek világrendek? Egy nép kiáltott. Aztán csend lett. De most sokan kérdik: mi történt? Ki tett itt csontból, húsból törvényt? És kérdik, egyre többen kérdik, Hebegve, mert végképp nem értik - Ők, akik örökségbe kapták -: Ilyen nagy dolog a Szabadság?
Kerestem az utat, sirattam a tájat, a patakot, a poros utcát, a nádast, a cserszagú erdőt, mindent, de nem találtam kibúvót, és nem vettem észre, hogy közben - megtaláltam a Hazámat.
A szülőföld szálai örök összekötők a tájjal és a földdel, amiből az ember lett, és amivé lesz, és nem szakadhatnak el soha.
Koldusok nemzete vagyunk, kik magokat uraknak álmodják.
Mindenfelé keressük a magyar nemzetet; kinn Ázsiában, fenn a Jeges-tengernél, hátul az őshistóriában, magasan a fényes rangúaknál, csak ott nem keressük, ahol van: körülöttünk és a mai napon.
A mennyországért sem szabad elárulni Magyarországot.
Ha győztök, tudjatok félni; ha vesztetek, tudjatok remélni.
A haza nem oszt ajándékokat, a haza áldozatokat követel.
Magyarországot a pokol kapui sem fogják megdönteni.
Az ember sosem tudja, mi is az a karácsony, amíg egy idegen országban el nem veszíti.
Facebook
Pinterest