Idézetek a hazáról
A szeretet egyetlen módját ismered: gyűlölsz másokat. Csak úgy vagy képes kimutatni a szeretetedet a hazád iránt, ha gyűlölöd a többi országot, csak úgy vagy képes kimutatni szeretetedet az egyházad iránt, ha gyűlölsz minden más egyházat. Micsoda zagyvaság!
Egy hazát sokféleképpen lehet és kell szolgálni, mert annak sok mesterségre van szüksége.
Annyi földet sem mondhat övének, Melyben egykor koporsója fér meg, S mégis-mégis viszi lobogóját Azok előtt, kik a hazát óják.
Szállj fel a csillagokba Szél könnyű szárnyán szállj Kárpátok gyűrűjéből Szállj fel, szabad madár!
Szép vagy, alföld, legalább nekem szép! Itt ringatták bölcsőm, itt születtem. Itt borúljon rám a szemfödél, itt Domborodjék a sir is fölöttem.
Délibábos ég alatt kolompol Kis-Kunságnak száz kövér gulyája; Deleléskor hosszu gémü kútnál Széles vályu kettős ága várja.
Felröpűlök ekkor gondolatban Túl a földön felhők közelébe, S mosolyogva néz rám a Dunától A Tiszáig nyúló róna képe.
Lenn az alföld tengersík vidékin Ott vagyok honn, ott az én világom; Börtönéből szabadúlt sas lelkem, Ha a rónák végtelenjét látom.
Mit nekem te zordon Kárpátoknak Fenyvesekkel vadregényes tája! Tán csodállak, ámde nem szeretlek, S képzetem hegyvölgyedet nem járja.
Lehetsz gazdag, lehetsz szegény Lényegtelen, hidd el nekem A hazád nélkül senki sem vagy Nincs már helyed, nincs életed, Jöttment lett a bélyeged.
Haza? Nekem nincs hazám. Üldöznek és megvetnek. Állat módjára élek. A dzsungel az én otthonom.
Tiszteld a múltat, és éltesd tovább!
Más nyelven beszélsz, más nyelven írsz, De magyarul álmodsz, magyarul sírsz.
Dunának, Oltnak egy a hangja, Morajos, halk, halotti hang. Árpád hazájában jaj annak, Aki nem úr és nem bitang.
Nem az a csoda, hogy Magyarország olyan, amilyen; az a csoda, hogy van. De azért ne sajnáljuk magunkat. Ehhez a történelmi sorshoz, amely alakított bennünket, mi is hozzáadtuk a magunkét: kígyóembert csak abból lehet csinálni, akinek elég puhák és hajlékonyak a csontjai. Minden más csont törik.