Idézetek a hazáról
Fényképe áll az asztalán. Ki volt neki Ady? Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene? Arany szava?... Rippl színe? Bartók vad szelleme? "Az nem lehet, hogy annyi szív..." Maradj nyugodt. Lehet.
Hittel, élettel, magánnyal birokra keltem száz halállal. Tenéked nem volt hű hited, hó alatt szunnyadt életed, magányodat elrabolták vicsorgó, rabló farkashordák, te szelíd homlokú Magyarország.
Hazára - honra hű gyökérrel, megoszthatatlan szenvedéssel, megosztott örömmel, reménnyel, jöjjetek hozzám zarándokok!
Szállj ki, lelkem, keresd meg hazámat! Oly hazáról álmodtam én hajdan, mely nem ismer se kardot, se vámot s mint maga a lélek, oszthatatlan. Álmodj, lelkem, álmodjad hazámat, mely nem szorul fegyverre, se vértre, mert nem holt rög, hanem élő lélek.
Föl-földobott kő, földedre hullva, Kicsi országom, újra meg újra Hazajön a fiad.
A tett első, a szó második; s éppen úgy: az ember, a hazafi elöl áll, s csak azután jő az író.
A millenniumi emlékmű előtt fekvő "Csöndes Magyar" erre tanít: legyünk hősök és maradjunk névtelenek a Hazáért és Nemzetért. A cselekvés hősiessége és a cselekvő névtelensége mindenkor zálog arra, hogy amit cselekszünk, azt a Hazáért, a Nemzetünk erkölcsi, szellemi és anyagi dicsőségének, nagyságának és boldogságának szolgálatában cseleksszük.
Ahol elvesznek a tradíciók, ott kilyukad az idő, és elpereg a múlt.
Sehol annyi virág és sehol annyi bánat. Szeresd jobban, Uram, az én szegény hazámat!
Sokan azt gondolják: Magyarország - volt; én azt szeretném hinni - lesz!
Tied vagyok, tied, hazám! E szív, e lélek; Kit szeretnék, ha tégedet Nem szeretnélek?
Mégsem vagy boldog, mert fájdalmad hordod, és őseid földjére vágyik szíved.
Eredj, ha gondolod, Hogy valahol, bárhol a nagy világon Könnyebb lesz majd a sorsot hordanod, Eredj... Szállj mint a fecske, délnek, Vagy északnak, mint a viharmadár, Magasából a mérhetetlen égnek Kémleld a pontot, Hol fészekrakó vágyaid kibontod. Eredj, ha tudsz. Eredj, ha hittelen Hiszed: a hontalanság odakünn Nem keserűbb, mint idebenn.
A madárnak (...) szárnya van és szabadsága, az embernek pedig egyetlen szülőföldje és sok kötelessége.
Facebook
Pinterest