Idézetek a hazáról
Uram, Teremtőm, Istenem! Megleltem hazám, de még nem ismerem. Van egy régi térkép, mit kaptam rég, Apámé volt, így mondta: "Legyen Tiéd!" S mondta még azt is: "Él itt egy büszke nép, Ahonnan a folyók vize messze ér, Hol a madár, ha felszáll, s eljut az égig, Távol a föld, közel Neki mégis."
Annak, aki jól ismeri Magyarország részeinek képét, tájainak gazdagságát, városainak jellegét, a hazai föld szebb lesz, tágasabb lesz, nagyobb lesz, tehát kedvesebb is lesz. Több féltése és több terve fog kapcsolódni ehhez a szóhoz: Magyarország. E több féltés és több terv, több védenivaló és több alkotnivaló elemeiből tevődik össze az, amit a szó legtisztább értelmében nevezhetünk hazafiságnak.
Az ősi ház, az ősi föld éppoly elválaszthatatlan tőlünk, mint testünk valamely tagja, mint lelkünk valamely része. Ha meg kell válnunk tőle, nyomorékok vagyunk mindholtunkig.
Ne félj, magyar, az ki vagyon veled, ezer veszély közt is bizton hazavezet, s ha jó az óra, meghallod szavát. Hazamegyünk! Hazamegyünk! Ne félj, magyar, az ki vagyon velünk, a bujdosásból majd hazamegyünk. A bujdosásunk véget ér hamar, s szabad lesz végre, szabad a magyar.
Isten, add, hogy bujdosásom így végződjék egy szép napon: roskadjak én is le az útra, tettől, tudástól gazdagon, maradjak ott nagy reményjelnek, hogy bárki, aki haza vágyik s átlép felettem gondtalan, úgy mondja halkan, boldogan: már csak tíz perc az út hazáig.
Nézd meg egyszer egy székely ember arcát, mikor Vásárhelyt elhagyva hazafelé fordul! Nézd meg az arcát, mikor megpillantja a Hargitát! Aztán csendesedj el, és imádkozz, hogy legyen egy olyan hely a világon, melynek láttán te is úgy érzel, mint ő! Mert ha van, akkor van hazád is.
Jelen Magyarországa lényegében nincs is, mert semmi sem él, amíg lelkében nem létezik.
Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan.
Nem számít, honnan jöttél, Csak az számít, hogy merre mész, És a zászlód, mit magasra tart, Egy ökölbe szorított kéz.
Átok fogta meg a magyart, Mert az soha együtt nem tart.
Minden hazafiság mélyén háború rejlik, én ezért nem vagyok hazafi.
Vagy lesz új értelmük a magyar igéknek, Vagy marad régiben a bús, magyar élet.
Most érzem, hogy sorsom a hazámnak sorsa, mint fához a levél, hulltomig kapcsolva, mert nem madár vagyok, hanem csak falevél, mely ha fája kidölt sokáig ő sem él.
Itt élj, vagy bárhol, lényeg, hogy otthonra lelj! Így élj, vagy bárhogy, a szíved magyar legyen!
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály.
Facebook
Pinterest