Idézetek a hazáról
Elvérzett a nemzet nagy Magyarországért, Most sír, zokog a lelkünk hegyekért, rónákért. Aki azt majd egyszer újra feltámasztja, Áldja meg az Isten és minden magyar ajka.
Tud szeretni a magyar szív igazán, Kit szeressen, ha nem téged, szép hazám.
Nem mennék el más országba sehová a világon, Jó időben, rossz ínségben ezt a hazát szolgálom!
Az élet minden földön nem a vándormadarakra épül, hanem a tősgyökeres népre.
Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko
Csak felejteni nem szabad... Mondd meg magyari népemnek... Csak felejteni nem... Azt, hogy Öregisten magyarnak teremtett.
Bizalmam az ősi erényben Hiszem, hogy vélünk az Isten Hiszem, hogy lesz feltámadás Az idő kezdete óta regéket mesélnek róla Milyen szép is az én Hazám.
Hazafinak lenni (...), annyit jelent, mint teljes komolysággal betölteni hivatásodat, ott, ahol vagy.
Van-e még magyar ebben a Balzac szamárbőréhez hasonlatosan mind összébb-összébb zsugorodó országban, aki Ignácra merje kereszteltetni a gyermekét?
Két-háromszáz esztendeje éltek már itt a Gálok, a Vajnák, a Bakók, a Putnokiak, a Lakatosok, s édesapám szemében még mindig jövevények voltak. Nincs e mondásban kicsinylés, egyszerűen a történeti igazság megállapítása ez.
Kicsiny falu az én falum, legkisebb az egész vidéken s a legszebb. Gyermekkoromban alig hatszáz lakója volt, s ennek is jó felerészét az én nemzetségem tevé.
Ha Isten nem áld meg, hát fohászkodj újból, Határon innen és határon túlról, Csupa rozsda lett már a fejünk felett a glória, Csak te maradtál meg nekünk, drága Pannónia.
S mégis, magyarnak számkivetve, lelkem sikoltva megriad - édes Hazám, fogadj szivedbe, hadd legyek hűséges fiad!
Minden magyar felelős minden magyarért.
Soha nem lesz alku tárgya Édes népünk szép hazája, Ezüstpénzre nem váltható, A magyar föld nem eladó!
Ez az ország az én országom. Ha akarja, ha nem!