M. Katona Ilona

Magad légy elsőbben a szíved szerint, meg szavadban is igaz magyar.

Nem a népek csinálják a háborút, hanem a nagyurak, akiknek vásik a foga a másik jószága után. Aztán egymásra uszítják a szegény embert, aki pedig de meglenne egymással szent békességben, ha hagynák.

Jaj az egsz nemzetnek, harcos magyari ősök ivadékainak, ha kihalásra ítéltettünk. Koppány meg a többi után minket is kipusztítanak, nem fegyverrel, hanem annál sokkal rosszabbat tesznek: magyariak lelkét lopják meg lassan, alattomosan. Hosszú, kínos haldoklásra akarnak kárhoztatni.

Nem az a becsület, amit kifelé látnak az emberen, hanem ami idebent lakozik a tiszta érzésben.

Magyariak esztendeit megszámolttá teszik azok, akik nyelve ellen törnek! Ne csak ti tanuljátok meg az övékét, hanem ha igazában jószándékkal jöttek ide magyar kenyérre, akkor tudják a kötelességüket: nekik kell megtanulni a mi beszédünket.

Nem az erőtlen test akarásában, hanem a lélek erejében van a vitézség.

Az asszonyok legtartósabb boldogsága, amit ifjú évek múltán ajándékba ad a sors, cserébe talán a fehér hajszálakért: a családért, a gyermekért, az unokáért érzett gondoskodás sírig tartó boldogsága.

Nyáréjszakákon rőt fénnyel villan a nyugati ég alján egy csodálatos csillag. Isten szeme vigyázza onnan magyariak ivadékait, akik ezer év óta élnek kelet-nyugat kapujában. Ezer sebből vérző testtel, de kitartanak azon a földön, ahova népek és nemzetek ura vezérelte őket napkeleti puszták ködös végtelenségéből.

Csak felejteni nem szabad... Mondd meg magyari népemnek... Csak felejteni nem... Azt, hogy Öregisten magyarnak teremtett.