Idézetek a hazáról
Szép virág a szűz lyány innepnapra kelve: De legszebb virág a haza szent szerelme.
Magyarország egyik szerencsétlensége, hogy közép- és kisnemessége átaludta a történelmi pillanatot, amikor modernizáló polgársággá kellett volna átalakulnia.
Csak akkor tűnik fel, mennyire szeretek otthon lenni, ha egy darabig máshol vagyok.
Az ember tiszte, hogy legyen Békében, harcban ember. Méltó képmása istennek, S polgára a hazának, Válassza ott, válassza itt A jobbik részt magának.
Előttünk egy nemzetnek sorsa áll. Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből S a szellemharcok tiszta sugaránál Olyan magasra tettük, mint lehet, Mondhatjuk, térvén őseink porához: Köszönjük élet! áldomásidat, Ez jó mulatság, férfi munka volt!
Neve: szolgálj és ne láss bért. Neve: adj pénzt és ne tudd mért. Neve: halj meg más javáért. Neve szégyen, neve átok: Ezzé lett magyar hazátok.
Ablakból kémlelt, édes Mennyország, Titokban nézted furcsa járását, Álmodtál róla, nem vált valóra, Csak nézted, hogyan megy tovább.
Ha egy leszakadt végtagot visszavarrnak, az anyatest táplálni fogja és életben tartja. És az a végtag a testet gazdagítja.
Ha minket elfú az idők zivatarja: Nem lesz az istennek soha több magyarja.
Átok reá, ki elhajítja Kezéből a nép zászlaját.
Mentől többet látok a világból, mentől messzebb távolodom hazámtól, annál jobban érzem az erőt, mely keblem arra vonja vissza, ahol a nap először mosolygott rám.
Azok az idegenek, akiknek már nincs hazájuk, igazában csak e pillanatokban élnek életük régi feszültségével: a pillanatokban, amikor várják a reggeli postát. (...) Tudják, hogy a haza nem csak egy térképen meghatározható földrajzi tünemény volt, hanem egy élménykör, mint a szerelem. Aki ebből az élménykörből egyszer kilépett, hasztalan tér vissza ahhoz, amit vagy akit szeretett: nem egy hazát talál, nem is szerelmesét, hanem egy országot, vagy egy nőt, aki időközben kissé meghízott, vagy máshoz ment feleségül.
Mély a tenger és végtelen... De mélyebb szeretetem, mely szülőhazámhoz fűz, és végtelenebb vágyódásom, mely a magyar földre és s magyar nép körébe hazavonz!
Én az elárvult szegény hazáért, e szabadságért vívó nemzetért tűrni, tenni és ha kell, meghalni tudok.
Szülőföldem szép határa! Meglátlak-e valahára? Ahol állok, ahol megyek, Mindenkor csak feléd nézek.
Facebook
Pinterest