Kossuth Lajos
1802. szeptember 19. — 1894. március 20. magyar államférfi
A ki lehetetlenségbe kezd, mutatja, hogy nem képes véghezvinni a lehetőt, s nem fogja fel a valót.
A hatalomnak nagy titka ebben áll: tudni, hogy mások még gyávábbak, mint mi.
A tapasztalás egy megkérlelhetetlen széphez hasonlít, évek múlnak el, míg megnyered, s ha végre megadja magát, mindketten elvénültetek, s egymást többé nem használhatjátok.
félénk legveszedelmesebb ember, legjobban kell tőlle félni.
A mi jó lehetett tegnap, ma rósz; a mi tegnap jókor volt, ma késő; a mi tegnap elég, ma kevés.
Nincs ember, ki a szabadságot nem szeretné, de az igasságos ember mindenkit szabadnak kiván, az igasságtalan csak önmagát.
Türelmes emberek a legbékétlenebbek, s békéssek a legtürelmetlenebbek.
Aki nyilait a sokaságra lövi, reménylvén, hogy csak a vétkest találja, sok ártatlant sebesíthet s a bünöst mégis elhibázhatja.
Valamelly igazságnak létele felett, még a legellenségesebb értelmek is ritkán harczolnak, közönségesen csak az igazság határa felett folyt a harcz.
Ha valamely kormányszék a sajtószabadságot eltörli, cselekedeteit a közönséges ítélet alá ereszteni fél, s aki ettől fél, annak cselekedetei igazságtalanok.
Legyen hü a nemzet önmagához; még mindent meg lehet menteni. Veszve csak azon nemzet lehet, a mely lemondott önmagáról.
Minden mozzanatok között, melyek egy Nemzet szellemi felemelkedésére s közművelődésére közre hathatnak, a természettudományok mívelése az, amely korunkban a mint legnélkülözhetetlenebb s a létért küzdés nagy versenyterén az önfeltartásra leghatályosabb: úgy maradandó következéseiben a társadalomra legáldásosabb is.
Be kell vinni az életet a tudományba, hogy a tudományt kivihessük az életbe.
Mindent a népért, mindent a néppel együtt, semmit a népről a nép feje felett. Ez a demokrácia.
Soha le nem mondani, soha el nem csüggedni, ha kell, mindig újra kezdeni.