Le Renard

A világ több, mint amennyit a szemünkkel és agyunkkal be tudunk fogni belőle. Mindenki érzi, hogy léteznek azok, akiket jobb szó híján természetfölötti lényeknek nevezünk. Sokan keresik velük a kapcsolatot, de hiába. Időnként azonban előfordul, hogy a természetfölötti lények keresik a kapcsolatot a halandókkal. Nekik minden esetben sikerül...

Belépni az álomsárkány palotájába, lábujjhegyen a közelébe osonni, miközben eltátja a száját, hogy felfaljon, megpróbálni visszagondolni az élet szerelmes pillanataira, hogy minél szebb legyen az álom, de... Sosem sikerül - az álom gyorsan támad, túl gyorsan, elszakít a boldog-meleg gondolatoktól. Korábban kelj fel, ha szép álmokat akarsz!

Ahhoz elég erős az emlékezetünk, hogy a megpróbáltatások idején felidézzük életünk kellemes perceit és boldog óráit (ezáltal még nehezebbé téve a dolgunkat, mert van múltbéli viszonyítási alapunk a jelenhez), ahhoz viszont túlságosan gyenge, hogy világosan és részletesen emlékezzünk azokra az eseményekre, kijelentésekre és részletekre, amelyek fontosak a számunkra. Ha pedig mindenképpen emlékezni akarunk, ha agyunkba akarjuk vésni a jelen történéseit, hogy később előszedhessük őket agyunk valamelyik zugából, valami másról kell lemondanunk.

Egy lányból akkor lesz asszony, ha már férje van, ha gyermekeket szül, ha összecsapnak a feje felett a mindennapok szürkéskék hullámai, amikor belemerül abba a rideg-hideg érzésbe, amit talán unalomnak és megszokásnak lehet nevezni.

A csodásan karcsú derekak olyan maszkok, melyek pompásan elrejtik a műveletlenséget.

Az élet olyan, akár a dió. Az embernek fel kell törnie a kemény héjat, hogy a finom húshoz jusson. Erőszakkal. És közben az is megeshet, hogy a csonthéj megsebzi az ember kezét.

Egy katonaember számára nincs szebb annál, ha az életét áldozhatja a hazájáért.

Az ember elbújhat mások elől, önmaga elől azonban soha.