Idézetek a félelemről
Győzd le a démonokat egy dologgal, amit szeretetnek hívnak.
Szó sincs arról, hogy ne érteném az álmot, mert értem én, nagyon is jól. És a többit is. Tudom, mit jelent, bár azt kívánom, bár ne így volna. Tudom az okát. Tudom. És ismerem az álmokat és a valóságot. Csak azt nem tudom, hogy űzzem el.
- Istenem, de mi van, ha nem kellek neki? - Akkor vonítani fogsz a fájdalomtól. Aztán összeszeded az életed darabjait, és mész tovább. Az én lányom erős.
Kétféle idióta létezik: az egyik, aki azért nem tesz meg valamit, mert megfenyegették, a másik pedig, aki azért tesz meg valamit, mert megfenyegették.
Semmi sem rombolja jobban a kalandvágyunkat, mint a biztos jövő.
Christopher Johnson McCandless
Vicces, hogy félelmében mi mindent képes bemesélni magának az ember.
Akit az egész világ utál, annak előbb-utóbb társául szegődik a félelem.
És tudom, mi van ott kint a sötétben. És rettegek tőle. Az embernek elvileg az ismeretlentől kéne félnie, de a tudatlanság is boldogít, ha a tudás ennyire rémisztő.
Az már feltűnt a tudós elméknek, hogy több ragályt is vírusok okoznak; de vajon mi okozza a bolygón végigsöprő tébolyhullámot? Egyszerűen csak az életmód? Vírus, baci, miazma nem felelős? Tényleg? Akkor jó. Már attól féltem, eljön a nap, amelyben harminc-negyven bomlott fegyveres kap hajba egy lapos tetőn, hogy az most melyiküket is illeti, mint tüzelőállás.
Azt mondják, amikor egy ajtó bezárul, valahol kinyílik egy másik. Csakhogy ők nem laktak az én házamban. Itt ugyanis a legtöbb ajtó mögött, amit kinyitottam, mindig valami félelmetes dolog rejtőzött.
Az ádáz indulat mindig felülírja a józan értelmet, ahogy a félelem eltiporja a következetes logikát.
Kétféle félős ember van: az, aki az ágya alá néz, s az, aki még az ágya alá sem mer nézni.
Nyugalmas időszakokban mindig azt gondoljuk, hogy legyőztük őket. Azt képzeljük, hogy végre sikerült elkapni a grabancukat. Hogy végleg száműzetésbe vonultak. Egyszer és mindenkorra. Örökre. De ez ritkán történik meg valójában. Démonaink általában nem tágítanak. Mindig ott lapulnak valahol a sötétben, s kitartóan várják a pillanatot, amikor figyelmünk lankadni kezd.
Az nem jó, ha az ember fél. A félelem olyan, mint egy szűk kabát. Szorít, megbilincsel. Ha leveted magadról, hirtelen úgy érzed, mintha mázsás súlyoktól szabadultál volna meg. Ha nem félsz többé, akkor újra szabad vagy. Szabad!
Minden sebésznek van egy árnyéka. A félelem és a kétely sötét fellege, ami még a legjobbakat is kísérti a műtőben. Úgy teszünk, mintha az árnyék nem lenne ott. Reménykedünk, hogy ha még több életet megmentünk, új technikákat sajátítunk el, gyorsan és messzire futunk, az árnyék belefárad majd a hajszába. De ahogy a mondás tartja: az árnyékodtól nem menekülhetsz. Minden sebésznek van árnyéka, és csak úgy szabadulunk meg tőle, ha eloltjuk a lámpát. Ha nem menekülünk a sötét elől, és a félelmünk szemébe nézünk, emelt fővel.
Facebook
Pinterest