Idézetek a félelemről
Az önmagunkba fordulás hiánya hasznos lehet, ha a félelmet kell elcsitítani.
Más dolog az ismeretlentől való félelem, és megint más az attól való félelem, amit már ismerünk. Az ismeretlen, még ha veszélyesnek látszik is, határozatlan, és a tőle való félelmen önfegyelemmel vagy éppenséggel különböző trükkökkel úrrá lehet lenni. De ha az ember tudja, mi áll előtte, nem sokra megy a fegyelemmel meg a lélektani salto mortalékkal.
Bármilyen félelmet legyőzhetsz, ha ezt az elmédben elhatározod. Emlékezz arra, hogy a félelem sehol máshol nem létezik, csak az agyban.
Ameddig az ember gúnyolódik és fél, megpróbálja kisebbnek tüntetni fel a dolgokat, mint amekkorák.
Jellemző, hogy ha az ember átengedi magát a pániknak, azt hiszi, hogy mindenfelől fényszórók irányulnak rá, és a világnak egyéb dolga sincs, mint hogy őt keresse. Úgy érzi, hogy testének minden sejtje önállósítani akarja magát, a lábai rángatóznak, mozgásteret akarnak biztosítani maguknak, a karjai csak védekezni és ütni szeretnének, az ajka meg a szája csak remegve tudja visszatartani a megformált kiáltást.
Veszély esetén a látásunk megváltozik - nem a szemünkkel látunk élesen, hanem inkább az egész testünkkel. Mintha az ember a bőrével látna, különösen éjszaka. Ilyenkor szinte az az érzésünk, mintha a neszeket is látni tudnánk, a hallóérzék szerepét is annyira a bőr veszi át. Kinyitjuk a szájunkat és figyelünk, s mintha a szájunk is látna és hallana.
A szökevény sose szabadul a rendőrségtől való félelmétől, még álmában sem, még akkor sem, ha nincs mitől félnie.
A pánikba esett ember könnyen elveszíti a fejét, és minden ok nélkül vaktában lövöldözni kezd. A golyók pedig közismerten nem válogatnak.
Az emberek nem a dolgoktól félnek, hanem attól, ahogy látják őket.
Az ijedelem a bátorság előfeltétele.
Valami nagyon furcsa dolog folyik itt. Nem: több mint furcsa. Borzalmas és megmagyarázhatatlan, de mégis történik, folyamatosan.
Egyszer biztos lesz egy rossz nap. Rossz nap a férgeknek, akik bélszínt zabálnak. Látom a vérüket a holdon. Puskákat és fáklyákat látok. Látok egy lidércet, amely jár és beszél.
A halál semmi a halálfélelemhez képest.
A rettegés olyan érzés, amellyel az ember egész életében egyedül kell, hogy küzdjön.
A veszélytől való félelem tízszer kínosabb, mint maga a veszély. Az aggodalom nagyobb teherként nehezedik az emberre, mint a valóságos rossz.
Facebook
Pinterest