Idézetek a félelemről
A félelem a legragályosabb betegség.
Ha egész életünkben egy álmot szőttünk... megzavarja az embert a nem várt... beteljesedés. És éppen ebben az esetben... Végül szinte fél az ember a szerencsétől. Csak kerülgetjük és nem merészeljük megragadni... mintha szétfolynék a megérintéstől.
Miért rettegnek oly sokan a csendtől? Mi félelmetest hallanak ki belőle?
Látod, engem ijeszt a jövő. Mintha valami megdöbbentő, valami ijesztő volna benne. Úgy tűnik fel sokszor, mintha egy sötét hegy készülne rám omlani.
Nincs más ellenségünk, csak a félelem.
Annyira rendbe szeretném hozni a dolgokat, de minden ösztönöm azt súgja, hogy legyek óvatos. Amiről nem tudsz, az nem fáj.
Aki rosszat tesz, és arra számít, hogy a dolog titokban maradhat, mindig elszámítja magát. Hiszen folyton gyötri a félelem: "Most aztán minden kitudódik! Most elkapnak és megbüntetnek!" Így a gonosztevő állandó rettegésben él, nincs többé öröme semmiben.
Fogtam egy csokrot, letettem egy vadidegen ajtaja előtt és odaírtam, hogy valaki szeret. Aztán megijedtem, mi van, ha az a valaki rájön, hogy én vagyok. Akarná-e, hogy én szeressem?
Ha félsz a vereségtől, akkor légy erősebb. Ha félsz attól, hogy a barátaidat nem tudod megvédeni, akkor légy erősebb és esküdj, hogy megvéded őket! Ha félsz a benned élő Hollow-tól, akkor légy olyan erős, hogy szét tudd zúzni! Még akkor is, ha senkiben nem bízol... húzd ki magad és kiáltsd!
A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: a ki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.
Alig van ember, aki ne érezte volna, amikor gyermeke vagy kedvese bajba került, a szívébe valami tényleg belenyilallt. Lehet, hogy az a nyíllal átszúrt piros szív, amit gyermekkorunkban a falra mázoltunk, ezt az élményt ábrázolta. Ez a "Jaj!", ez a mellkasunk mögötti szúrás jelzi a szívek titkos összekötöttségét. Ilyenkor döbbenünk rá, hogy a szívünk nem csak nekünk ver.
Ma meggyőztem magam arról, hogy feladni nem szégyen. Ne kockáztass! Ne változtass! Csak semmi dráma, ennek nem most van itt az ideje. De az okaim nem is okok, csak kifogások. Valójában csak bujkálok az igazság elől, az igazság pedig az, hogy félek. Félek, ha egy pillanatra is engedek a boldogságnak, a világ megint összeomlik körülöttem, és nem tudom, hogy azt túlélném-e?
A gyűlölet a gyávaság bosszúja a megfélemlítésért.
Az aggódás kezdete a hit vége; és az igazi hit kezdete az aggódás vége.
Sokan azért nem kapják meg, amit akarnak, mert félnek kimondani, mit akarnak.
Facebook
Pinterest