Idézetek a félelemről
Három dolog van, amelytől minden bölcs fél: a viharzó tenger, a holdtalan éjszaka és a szelíd ember dühe.
Ki a halálban életet keres, az félni megszűnt, annak nem árthat a világ hatalma.
Csak el ne hagyj mert akkor magamba miattad tépek és jönnek a szomorú képek mert képes vagyok ölni és halni a világba végül belemarni dühöm és bosszúm szörnyű jelét hogy szerettelek és nem volt elég.
Megtanultam, hogy a világ brutális, kiszámíthatatlan, gyakran kegyetlen. A nagyszüleim nem ismerték ezt a világot, így értelmetlennek találtam olyan kérdésekkel nyugtalanítani őket, amikre úgysem tudják a választ. Amikor anyám hazajött a munkából, néha elmeséltem neki, miket láttam, hallottam, ő pedig simogatta a homlokom, hallgatott figyelmesen, megpróbálta nekem tisztázni ezeket a dolgokat... az ő hangja, a keze érintése jelentette nekem a biztonságot.
- Nem vagy kicsit öreg ahhoz, hogy félj? - Mindenhez lehetsz kicsit túl öreg, de a félelemhez soha!
Néha félek. Azoktól a pofáktól, akiknek minden mindegy, muszáj az embernek félnie.
Félelem nélkül élni csak az tud, aki mer mindennel szembenézni. Jövője nem rémíti. Múltja nem dermeszti. Tükre előtt is fogyó gyertyáját égeti.
Mindig félünk az újtól, attól, amit nem ismerünk, vagy még nem tapasztaltunk. De ha nem vágunk bele, soha nem tudjuk meg, hogy megéri-e a kockázatot.
Az élet egy nagy hullámvasút lesz veled. Régebben féltem a hullámvasúttól, mert nem tudtam, mi jön a következő bukkanó után. De többé nem félek.
Semmi baj nincs azzal, ha valaki fél. A félelem érzelemkifejezés egy ismeretlen helyzetre.
- Szerethet az ember olyasvalakit, akitől fél? – kérdeztem. - Félhetsz olyasvalakitől, akit szeretsz – válaszolta.
Éjjelente, amikor leoltjuk a lámpákat és lefekszem, még mindig meg kell bizonyosodnom arról, hogy a lábam a takaró alatt van-e. Már nem vagyok gyerek, de… nem tudok úgy elaludni, hogy a lábam kilóg a takaró alól. Mert ha egyszer egy hideg kéz kinyúlna az ágy alól és megragadná a bokámat, felsikoltanék. Igen, olyat sikítanék, hogy még a holtak is felébrednének. Ilyesmi természetesen nem történik, ezt mindannyian tudjuk. (…) Az ágyam alatt rejtőző lény, aki arra vár, hogy elkapja a bokámat, az sem valóságos. Jól tudom ezt, és azt is, hogy ha elég óvatos vagyok, és a takaró alatt tartom a lábam, sosem lesz képes megfogni a bokámat.
Eljön az idő, amikor mindannyiunknak rá kell jönnünk, hogy mitől félünk. Néhányan attól, hogy "talán sose bocsát meg nekem". Mások attól, "talán megtudja az igazat". Néhányan attól, "el tudna küldeni?". Igen, a világ egy félelmetes hely, és még rettenetesebb, ha egyedül kell szembe néznünk vele.
Nap mint nap rengeteg dolog van, amitől félhet az ember. Mi lesz, ha az egyik ismerősöd rákos lesz? Ha valami baj történik a testvéreiddel vagy a szüleiddel? Ha az utcán elüt egy autó? Vagy a suliban rájönnek, hogy egy természetellenes szörnyeteg vagy? Vagy túl messzire úszol be a tóba, és a hullámok összecsapnak a fejed felett? Ha tűz üt ki, vagy háború kezdődik? Álmatlanul hánykolódhatsz éjszakánként az ágyadban, és retteghetsz mindezektől.
A félelem sárga fogú szörny, amelyet a haragvó Isten azért bocsát a földre, hogy felfalja az óvatlanokat és az alkalmatlanokat.
Facebook
Pinterest