Idézetek a félelemről
Ha félsz, mondj el egy imát, de menj tovább.
Nem is emlékszik, mióta fél már. Régóta, pokoli régóta, s ezt az állapotot nem lehet megszokni.
Ha változtatni akarsz az életeden, akkor százezer lépés fájdalmával kell megküzdened. Elindulsz, egy lépés fájdalom. Továbblépsz, még egy lépés fájdalom, de ebben az egy lépésben hogyan lenne benne a százezer lépés fájdalma? A gyáva ember ettől az egy lépés fájdalmától fél. És racionális hazugságokkal próbálja megmagyarázni, hogy miért is nem teszi meg. Mert aki fél, az elkezd kifogásokat gyártani, hogy megmagyarázza a saját szegényes lelki bizonyítványát. Ahelyett, hogy szembenéznénk azzal, mit tettünk magunkkal, elkezdjük sajnálni magunkat. Ami jajveszékelésbe fordul, majd marjuk magunkat, hogy lehettünk ilyen hülyék. De még mindig nem változtatunk.
A parasztot csakis félelemmel lehet kordában tartani!
Alvás. A legkönnyebb dolog. Egyszerűen... csak becsukod a szemed. De oly sokunknak az álom kicsúszik a kezéből. Akarjuk, de nem tudjuk, hogy szerezzük meg. De ha szembenézünk a démonainkkal, a félelmeinkkel és ha segítséget kérünk egymástól, az éjszaka már nem is olyan ijesztő, mert többé nem vagyunk egyedül a sötétben.
A félelem természetes. Jó, mert távol tart a hibáktól. Attól, hogy olyat tegyél, amire nem állsz készen.
Élete során az ember gyakran attól fél, amitől nem kellene, vagy nem úgy fél, ahogy kellene, vagy nem akkor, amikor kellene.
Szeretjük azt hinni, hogy nem félünk, és szívesen fedezünk fel új helyeket és szerzünk új élményeket, de a helyzet az, hogy folyamatosan rettegünk. Talán a félelem a vonzalom része. (...) Az egyszerű napok uncsik. Egy kisebb katasztrófa: na, arról érdemes beszélni!
Néztem a nőt, aki addig voltam, és láttam, hogy gyenge, bár próbálja azt a látszatot kelteni, hogy erős. Mindentől fél, de elhiteti magával, hogy ez nem félelem, hanem annak az embernek a bölcsessége, aki ismeri a valóságot. Befalazza az ablakokat, nehogy besüssön a nap a szobájába: kifakítaná a régi bútorokat. Láttam, ahogy a Másik a szoba sarkában ül: gyenge volt, fáradt és kiábrándult. Uralma alá hajtotta és rabszolgaságban tartotta azt, aminek mindig szabadon kéne szárnyalnia: az érzelmeit.
Amitől félsz, attól nincs menekvés!
Az éjszakából sugárzó félelem a gyermekek szemében azonos a sötétség üzenetével - a gyerekek érzékelik azt az árnyszerű, telepatikus üzenetet, ami mindig, mindenütt jelen van.
Legyen bármilyen elviselhetetlen az iskola, mindenki a kizárástól retteg a legjobban.
Minden ember, különösen ha még gyerek, fél az ismeretlentől és számára az iskolából való eltanácsolás a legnagyobb titkok közé tartozik.
- Gyertek el a peremig! - Nem merünk. Félünk. - Gyertek el a peremig! - Nem merünk. Leesünk. - Gyertek el a peremig! És eljöttek. És lelökte őket. Ők meg repültek.
Ahol a farkast emlegetik, ott terem.
Facebook
Pinterest