Idézetek a fájdalomról
A nagy fájdalom is isten adománya, hiába rejtőzöl el, zárkózol be egy zárdába, futsz a világ végére, a fájdalmad követ téged. Inkább szelídítsd meg az imáiddal.
Valaha régen igaz volt halálod. Szakadásig fájt az üszkösödött seb szívemen - de most árnyként bolyongok kettős halálunk holdjai között.
A ma fájdalma a holnap boldogságának része.
Ez a fájdalom titka. Muszáj átérezni!
Semmi sem töri meg jobban a lélek acélos erejét, mint a testi fájdalom, s kivált ha hozzájárul a szörnyű gondolat, hogy nem szabadíthat meg tőle többé egyéb a halálnál.
Akiben van bátorság magába zárni a fájdalmát, jobban felvérteződik ellene, mint aki panaszkodik.
Az irkálás is betegség (...). A lélek kísérlete, hogy megszabaduljon a belé hatolt fájdalomtól.
Szergej Vasziljevics Lukjanyenko
Vannak sebek Melyeket szívünkön rejtve viselünk Senkinek meg nem mutatjuk Csak magányos éjjeleinken Emeljük az égre csendben És titkon megsiratjuk.
Ha minden fájdalmasat és rosszat elkerülünk, akkor honnan fogjuk tudni, mitől jó a jó? Ha nincs viszonyítási alapunk? Legyenek a rosszak akár különböző traumák, akár fájdalmak, halálesetek utáni érzések: ezek valójában szükségesek.
Akkor is színészkedtem, amikor tényleg fájt.
Egy szerelmet eltemetve tartani nagyon hasonlít arra, mint amikor elfojtjuk a dühünket. (...) Egyszerűen felemészti az embert belülről, amíg már másra sem vágyik, mint sikoltozni vagy megrúgni valamit.
Minden fájdalmat érdemes, minden fájdalmat jobb megélni, úgyis elmúlik, úgyis csak a szerelem marad.
A fájdalom a maga különös módján mindenkiből új embert csinál.
Mennyi lelki kicsinység kell ahhoz, hogy az ember testi kicsinysége miatt szenvedjen!
A férfiak szeretik terjeszteni maguk körül a szenvedést. Mi, nők viszont inkább befelé fordulunk, megtartjuk a fájdalmunkat magunknak. Hadd gyűljön.