Idézetek a fájdalomról
Sok fájdalom van az életben, ez igaz, de mennyi élet van a fájdalomban!
Könnyebben elbánunk a fájdalommal, ha úgy kezeljük, mintha már el is múlt volna, nem pedig tudatni próbáljuk másokkal, hogy fáj valami.
A fájdalomból születhet a legnagyobb, a legkülönösebb öröm, amitől az ember kiáltani szeretne, és forró, boldog könnyeket sírni.
Az emberrel is az történik, ami a bőrrel a kézen, amely megkeményedik az ismétlődő fájdalom hatására.
Az öröm sohasem felhőtlen, fájdalomra építi a hídját.
Ez a szenvedés nemes igazsága (...): a születés is szenvedés, az öregség is szenvedés, a betegség is szenvedés, a halál is szenvedés, kötve lenni ahhoz, akit nem szeretünk, az is szenvedés, elveszíteni azt, akit szeretünk, az is szenvedés, ha a kívánság nem teljesül, az is szenvedés; röviden: minden, ami a léthez köt, szenvedés.
Fájdalmas, hogy nem vagy, de jobban fáj, hogy néha vagy.
A fájdalom könnyei nagyon ritkák, kicsikém. Néma sikolyok és vértelen fájdalmak útján születnek. Ne pazarold olyanra, aki nem érdemes rá!
Ott, éppen ott, ahol a fájdalom a legsúlyosabb, a belénk fúródó fájdalom hegyén, nekem úgy tűnik, ott lakozik a vigasz is - csakis ott, és nem másutt.
Életem nagy részét annak szenteltem, hogy igyekeztem nem sírni azok előtt, akik szerettek (...). Összeszorítjuk a fogunkat. Felnézünk a magasba. Azt mondjuk magunknak, hogy ha sírni látnak bennünket, az fájni fog nekik, úgyhogy csak a Bánatot jelentjük majd az életükben, márpedig nem szabad egy merő bánatnak lennünk, így hát nem sírunk, hanem mindezt végigmondjuk magunknak, miközben a mennyezetet bámuljuk, azután nyelünk, noha a torkunk nem akar engedelmeskedni, ránézünk arra, aki szeret minket, és mosolygunk.
Csak addig fáj, amíg élek. Csak addig fáj. Amíg meg nem fagy szemeimben a semmi és a minden.
Ez a baj a fájdalommal (...). Megköveteli, hogy érezzék.
Pénzzel, kábítószerrel meg álmokkal nem lehet megszabadulni a fájdalomtól.
A szerelem: gyönyörruhájú fájdalom.
Az életed: két fájdalom közé zárt pihegés.