Idézetek a fájdalomról
A végstádiumban lévő rákos betegek kibírhatatlan fájdalma teljesen céltalan; olyan, mintha a halottat szirénázó mentőautóval szállítanánk a temetőbe. A fájdalomnak csak addig van értelme, amíg a gyógyulás lehetséges.
A szenvedés vagy az igazságtalanság egy bizonyos fokán túl senki nem tehet a másikért semmit, mert a fájdalom magányos.
Úgy érzi magát, mint egy operációs rendszer, gondolta, reménytelenül lefagyva, az időn kívül, egy másik ablakban, egy inaktív ikonban a kozmikus asztalon: szeme előtt égszínkék csempéket látott a falon, a padlón, a plafonon, kék képernyővé összeolvadva, a halál kék képernyőjévé, fatal error, végzetes lemezhiba.
A megosztott fájdalom, öcsém, nem megduplázódik, hanem megfeleződik. Senki sem különálló sziget.
Egy pillanatnyi fájdalom megér egy életre szóló dicsőséget.
A szenvedés felől sosem tévedtek ők, a Régi Mesterek: milyen remekül ismerték emberi rangját; hogy zajlik le, amíg más épp táplálkozik, vagy ablakot nyit, vagy épp unottan jár egyedül.
Igazságtalanság tapad minden szenvedéshez, még ahhoz is, melyet megérdemeltnek tartunk mi, emberek.
A szenvedés soha nem átmeneti annak, aki nem hisz a jövőben.
Oly nagy a fájdalom, melyet nekem okoztatok, és oly nagy a fájdalom, melyet én nektek okoztam, hogy szándékos nem is lehet.
És föl kellett állnom akkor is, ha nem ment, Mert ahol én voltam, onnan már nem lehet. Úgy gondoltam, a fájdalom majd múlik, S hogy elhiggyem, csak pár üveg kellett.
A mély fájdalom olyan, mint egy seb a lelken, az alkohol pedig csak arra jó, hogy nyitva tartsa ezt a sebet.
Minden elrendeződik: ez egyszerű s nyilvánvaló. De közbejön az emberi szenvedés, ami mindent megváltoztat.
Fizetni kell, be kell mocskolnunk magunkat az alávaló emberi szenvedéssel. A fájdalom piszkos, visszataszító és ragacsos világával.
Az életet az teszi nehézzé, hogy a problémákkal szembenézni és azokat megoldani fájdalommal jár. A gondok, természetük szerint, kelthetnek csalódást, szomorúságot vagy magányérzetet, bűntudatot, megbánást, haragot, félelmet vagy szorongást, gyötrődést vagy kétségbeesést. Ezek az érzelmi állapotok kellemetlenek, gyakran roppant kellemetlenek, gyakran fölérnek a fizikai fájdalommal, néha a fizikai fájdalom legrosszabb fajtáival is. Végül is pontosan e fájdalom miatt nevezzük problémának azokat az eseményeket vagy konfliktusokat, amelyek a fájdalmat kiváltották. S miután az élet problémák végtelen sorozata, mindig nehéz marad, s éppúgy tele lesz fájdalommal, mint örömmel.
Benjamin Franklin mondta: "Ami fáj, az nevel." Ez az oka annak, hogy a bölcs emberek megtanulják, hogy a problémáktól nem rettegni kell, ellenkezőleg, örömmel kell fogadni őket, amiként a járulékos fájdalmat is.
Facebook
Pinterest