Idézetek a fájdalomról
Szembe kell nézni a fájdalommal, mert csak utána lehet új életet kezdeni.
A fájdalom nem feltétlenül jelent pusztulást. Néha csak olyan emberek kiáltása, akiket kényelmi zónájuk elhagyására kényszerítettek.
A gazdag ember fájdalma csak olyan alázatos fájdalom, mint a szegény emberé.
A küzdelmek megszokása könnyebbé teszi a szenvedések elviselését.
Vannak olyan órák, mikor a test vagy a lélek fájdalma meghaladja a szív tűrőképességét.
A szenvedés felemeli az igazán nemes lelket; csupán az alantas lélek lesz általa gonosz.
Az életmenetbe nemcsak az örömök és az eredmények tartoznak bele, hanem a fájdalom is.
Tudd, ha valami fáj, hogy ilyenkor nemcsak a múltadat temeted, hanem a jövődet is szülöd éppen. A fájdalom ördöge az kiáltja benned: "Ez örökké így marad!" Te pedig tudd, hogy hazudik. NEM MARAD ÍGY!
Leírhatatlan a fájdalom, de őszintén hiszem, hogy Isten sosem ad többet annál, mint amit még elbírsz.
Ha valamitek fáj, akkor beszűkül a tudatotok, nem tudtok másra odafigyelni. Az ember narcisztikus lesz, mert semmi másra nem tud figyelni, csak a saját fájdalmára.
A fájdalom az élet jele.
A fájdalom mindig ott van, mert az élet rohadt fájdalmas, érted? De a szenvedés csak egy választás.
Orange Is the New Black c. film
A szenvedést nem kell készakarva keresni, de nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy kitörjünk a szürke hétköznapokból és megváltozzunk. A fájdalmat arannyá lehet változtatni.
A sérelem átcsordul más sérelmeken, akár a víz a köveken. Nem lehet előre látni, tudni, kit érint majd meg, és kin kerekedik fölül.
A fizikai szenvedés megfakul, azt el lehet felejteni, de a lelki szenvedést soha. A fizikai szenvedés abban a pillanatban rosszabb, de aztán elmosódik. A lelki szenvedés, a megaláztatás örökké kínzó marad.