Idézetek a fájdalomról
A fájdalomból szabadság születhet.
Fájdalmunkban visszahúzódunk minden érintés elől; ez, azt hiszem, a testi és a lelki sérülésekre is vonatkozik.
Az emberek gyakran különféle szerekkel tompítják a fájdalmukat, de sokkal bátrabb dolog nyitott szemmel keresztülsétálni a tűzön.
Nincs semmiféle fájdalom, melyet a hosszú idő ne enyhítene, és a lelket, amire az okosság nem képes, az idő folyása meggyógyítja.
Ami fáj, az nem megy ki a fejünkből.
Aki nem tud örülni, annak a fájdalmaiban nem hiszek.
Minden kutya tudja; ha fáj is, tűrd, ha fáj is, nyalogasd, ha fáj is, maradj csendben.
A fájdalom sohasem hiábavaló.
A másik ember kínlódását elviselni a legnagyobb hőstett.
Hasztalan nyújtom feléje a karomat reggel, ha nehéz álmomból ébredek, hasztalan keresem ágyamban éjszaka, ha egy boldog, ártatlan álom rászedett, mintha őmellette ülnék a réten, és fognám s ezer csókkal borítanám a kezét. Ó, ha ilyenkor, még félig az álom révületében, utána nyúlok, és ettől felébredek - könnyek árja zuhog fuldokló szívemből, és vigasztalan zokogok a sötét jövő felé.
Létfontosságú, hogy akik elszenvedik az erőszakot, eltűnődjenek a jelentésén. Szomorú, keserű, de fontos igazság ez.
Általában ellenállunk a változásnak mindaddig, amíg a változással járó fájdalom kisebb nem lesz, mint ami a jelenlegi helyzetben való maradással jár.
Senkit sem hibáztathatsz, amikor ott állsz egy olyan mély sebbel, amit lehetetlennek tűnik egyedül begyógyítani, és nem hiszed, hogy valaha is meg tudod szokni, így hát kínlódva menekülni próbálsz a fájdalom elől. Csakis az idő - a hosszú, hosszú idő - tudja az ilyen sebeket begyógyítani, ezért nem tehetsz mást, mint hogy a kezébe adod magad, és igyekszel minden egyes túlélt napot győzelemként elkönyvelni. Percről percre, óráról órára csak vergődsz és tűrsz, aztán lassan, hetek vagy hónapok múltával kezded észrevenni a gyógyulás első jeleit, a seb pedig hegedni kezd és lassacskán sebhely lesz belőle.
Gyakran könnyebbnek vagy biztonságosabbnak tűnik egyszerűen elutasítani, elfojtani, ellökni magunktól a fájdalmat. Úgy tenni, mintha nem létezne. (...) A fájdalom azonban fájdalom, a veszteség pedig veszteség. Egy letagadott sérelem mindig megtalálja a módját, hogy felszínre törjön.
A megrázkódtatások, amelyeken átmegyünk, beleégnek a lelkünkbe, és ezek az emlékek még évek múltán is képesek fájdalmat okozni.
Facebook
Pinterest