Idézetek az emlékezésről
Minden családban (...) többféle múlt emléke keveredik, melyet a családi értelmezés fűz egybe.
A családi idő addig terjed, amíg az emlékezet elér.
Az emlékezés társadalmilag szituált, hely- és helyzetfüggő.
Az embereknek vannak hegeik mindenféle szokatlan helyen, mint valami titkos térképe saját múltjuknak, mint régi sebeik táblázata. A legtöbb sebünk begyógyul, csak egy heget hagyva maga után. De némelyik nem. Vannak sebek, amiket mindenhova magunkkal viszünk, és bár a vágás régen volt, a fájdalom még kitart. Mi a rosszabb, új sebek, amik szörnyen fájnak, vagy a régi sebek, amiknek rég meg kellett volna gyógyulni, de nem tették? Talán a régi sebeink megtanítanak valamit. Emlékeztetnek rá, hol jártunk, és mit győztünk le. Leckét adnak, hogy mit kerüljünk el a jövőben. Szeretnénk ezt hinni. De ez nem így van, ugye? Vannak dolgok, amiket meg kell tanulnunk, újra és újra és újra.
A múlt gonosz kétéltű. Érzékeink számára egyszer s mindenkorra elveszett és holt, jelenléte és elpusztíthatatlansága azonban szívósan kitart az emlékezetünkben.
Az idő, sajnos, nincs segítségünkre, hogy soha le ne térjünk a helyes útról. Az út mindig egyenes, de (...) felhalmozódott kövek és kavicsok nehezítik a járást.
Jó lehet névtelenségbe burkolózni. Az ember szabadon választhatja meg, milyen akar lenni. Újból kitalálhatja önmagát. Ha hibát követsz el, vagy valami rettenetes dolgot, lesz-e egyáltalán valaki, aki emlékszik rá?
Nem sírok én, mire volna jó a sírás? Hálásan őrzöm majd mindazt, mi volt. A szívemben így megmarad minden szép emlék.
Hív az élet és a szabadság, Fegyvered legyen az igazság! És ha fényképalbumodban nézed a képeket, Nem kell szégyellned a könnyeket.
Az egyetlen megbízható bank: az emlékezet. Ez a bank soha nem fog leégni. (...) Az embert csupaszra lehet vetkőztetni, oda lehet vetni a magánzárka kőpadlójára, de az emlékeit nem veheti el senki.
Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko
Nincs se jó, se rossz, csak jó és rossz emlékek vannak.
Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko
A történelem emlékezete nem használ a kondíciónak.
Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko
A meg nem értett múlt visszatér.
Nagyon bölcs az emberi természetnek az a tulajdonsága, hogy a kínzó emlékeket idővel elhalványítja, de a kedves élményeket megőrzi, sőt esetleg még meg is színesíti.
Itt most meg kell állítanom a tollamat, hogy mondanivalóm sorrendjét meg ne zavarjam. Mert nagy utat kell megtennem még, amíg eljutok odáig, amikor a székely gazdaember iskoláztatja nemcsak a fiait, de a leányait is.
Facebook
Pinterest