Idézetek az emlékezésről
Nem mehetsz vissza a múltba, ahhoz, ahogy a dolgok voltak. Amilyennek gondoltad őket. Minden, amid igazán van... az a most.
El tudja képzelni (...), milyen érzés úgy ébredni, hogy nem emlékszik semmire? Mintha üres lapokból állna a múltam, és másokat kell megkérnem, hogy írjanak rá!
A múltba tekintésnek csak akkor van értelme, ha a jövőt szolgálja.
Tudod, mindenkinek van egy-két sebe, amit nem akar felszakítani.
Idős korban az emlékeknek olyan értékük van, mint fiatal korban az álmoknak.
Csillag voltál, azt mondják, s nem vigyáztunk rád, Egy lélegzetnyi boldogság: ennyi volt tán, ez volt az élet.
Van olyan emlékezet, amely nem homályosodik el. Az énünkben visszamaradt dolgok sarokkövek.
Az ember mindig örül a környezetváltozásnak, amellyel együtt valami jóban reménykedik, vagy talán csak öntudatlanul visszaemlékezik a régmúltra, a nomád időkre.
Az elmúlt dolgok emlékei nem szükségszerűen úgy emlékeznek a dolgokra, ahogy voltak.
Az emlékezés mindig sajnálkozás is, hogy a jót, amink volt, az idők folyamán el kellett vesztenünk, és a rossz nem lett jobbá.
Boldogság. Hogy összezsugorodik az emlékezetben! Mint valami olcsó anyag a mosásban. Csak a boldogtalanságot lehet számon tartani.
A csoda, amikor megéli az ember, sohasem tökéletes, csak az emlékezet teszi azzá, és ha a boldogság meghalt, többé nem változhatik, nem lehet csalódássá! Tökéletes marad.
Csodálkozunk azon, hogy felnőttkorunkra mindenféle múltbeli rossz emlék megkísért minket? Ma is feltolulnak a régi emlékek, újra és újra kísérteni kezd a múlt, mi pedig egy megmagyarázhatatlan, furcsa időutazásnak köszönhetően megint szembesülünk azzal, amit a múltban egyszer már átéltünk.
Vagy nem is voltál más, csak egy soha-el-nem-felejthető mosoly, mely minden nyári alkonyatkor a langyos szellővel s a füst illatával meg-megkísérti emlékezetem?
Fiatal vagy még. (...) A múlt semmit sem jelent neked. Nem jelent egy másik országot, mint az öregeknek, de nem jelent rémálmokat sem, mint a bűnösöknek.
Facebook
Pinterest