Idézetek az emlékezésről
Hogy élhet így bárki ezen a bolygón, ezekben a testekben, amiknek az emlékei nem maradnak a múltban, ahova tartoznak?
A szavak vasmacskaként rögzítik az emlékezet csónakjait, amelyeket másként szétszórna a vihar.
Lementem a lépcsőn, és közben mindenhol és mindenben az együtt töltött évek nyomait láttam. Betöltötték az egész házat, és egyáltalán nem értettem, hogyan képes szerelem és megszokás azzá a furcsa eleggyé összesűrűsödni, amit úgy hívunk: élet.
Az emlékekkel úgy vagyunk, mint a fényekkel, minél távolabbról világítanak, annál jobban ragyognak.
Itt minden volt, itt minden múlt, itt minden visszavár. Itt régi nap nem alkonyult, és nem lett ősz a nyár. A pillanat itt megmarad, hát adjatok kezet, a kis sziget mindig szabad, csak emlékezzetek.
Ahol megszűnik a részvét, ott megszűnik az emlékezés is.
Legboldogabb az az ember, ki életének végét a kezdetével kapcsolatba tudja hozni.
Élj jól becsületes életet, így amikor öreg leszel, és felidézed az emlékeidet, képes leszel másodszor is élvezni azokat.
Egy kút csak fölülről kap fényt. Az öregség csak a múltból. Az öregek, mint azok a szegény kisgyerekek, akiknek csak egy képeskönyvük van, mindig ugyanazokat a lapokat forgatják.
Ha nincsenek emlékeid, olyan, mintha soha nem is léteztél volna.
- Mit jelent az, hogy "utolsó"? - "Utolsó"? Csak annyit jelent, hogy sohase felejtsd el a pillanatot. Amíg közönyösen éled az életedet, gépiesen és megszokásból, elsuhannak melletted a nagy dolgok. Semmivé olvadnak az események. De amikor azt mondják: "utolsó", a kép megáll, hirtelen óriásivá növekszik lelkedben a pillanat, és nem felejted el soha. Ha jól élsz, minden pillanatod "utolsó" pillanat lesz. Nagy, piros betűs élmény! Ha valamit "utoljára" látsz, jól megnézed. A lelked lefényképezi, és maradandóvá teszi.
S eszembe jutsz: könny csordul arcomon és megállok: céljaim fele voltál és fele szabad tetteimnek.
Ahhoz elég erős az emlékezetünk, hogy a megpróbáltatások idején felidézzük életünk kellemes perceit és boldog óráit (ezáltal még nehezebbé téve a dolgunkat, mert van múltbéli viszonyítási alapunk a jelenhez), ahhoz viszont túlságosan gyenge, hogy világosan és részletesen emlékezzünk azokra az eseményekre, kijelentésekre és részletekre, amelyek fontosak a számunkra. Ha pedig mindenképpen emlékezni akarunk, ha agyunkba akarjuk vésni a jelen történéseit, hogy később előszedhessük őket agyunk valamelyik zugából, valami másról kell lemondanunk.
Az emlékek arra valók, hogy az emberek osztozzanak rajtuk.
Sose tudhatod, mitől kattan be az emlékezés (...). Egy csecsemő arcától. Egy csengőtől a macska nyakörvén. Bármitől.
Facebook
Pinterest