Idézetek az emlékezésről
Világunk, mely tele van különböző típusú búcsúzásokkal, elválásokkal, szakításokkal, olyan, mint az ég, mely folyamatosan megújulva, mindennap más képet mutat - és én nem szeretném elfelejteni egyetlen változatát sem.
Érzem gyerekkorom zárt ajtóinak súlyát.
A szívünkben mindannyian tovább cipeljük mindazt, aminek részesei voltunk valaha is: a káoszt, a sikereket, a rothadást.
A képek csak az övéi voltak, senki nem radírozhatta ki őket.
Valamennyien képzelődünk, aztán leéljük az életünket úgy, hogy a terveink szépen hozzánk öregednek. És az egészből csak annyi lesz, hogy a múltat szépítjük vele.
Egy gyerek, ha megnő, mindent elfelejt a magasban. A törpékben pont az a rendes, hogy nem akarnak elfelejteni.
Valami réges-régen elszállott hajnali hang nyomán ma felrebben az emlék s nyelvel, mint kicsi harang.
Egy feltoluló könnyét az emlékezésnek kényszerülök elmorzsolni írás közben szememben, s ajkam halk áldást rebeg a visszahozhatatlan elmúlt órák s mestereink: a tanítók felé!
Csak az merjen ítélve és kutatva végigemlékezni a múltján, aki már úgy teheti, mintha kívülálló második személyről volna szó.
A legszebb emlékműved embertársaid szívében áll.
A gyász az, amikor valakié leszel semmiért egészen, és a kontúrjai napról napra kihalványulnak belőled. Ez a gyász.
Az emlék olyan, hogy attól sóhajtani kell, mert belül valami elolvad.
Bocsmód, még mint egész csöpp gyerek, Pesten is átbujtam egy telet. Csillagok és lámpák kavarodtak, félelmes volt a sok emelet. Nappal kezdődtek az éjszakák, csilingelt és búgott a világ, cicázott az ablakok viszfénye: Mikulás ment a hátsó gangon át.
Ó, Mikulás, jó öreg, hullt színekből és hangokból míg összeáll csodád, hol vagyunk már a hajszolt holnapokban! Fáradt jelenből hajlunk múltba át. Nem gyermekkorba kívánkozom vissza, csak felnőttként rejtélyed keresem, múlt öröm, havas, piros táncú szépség -, s fehér időd búcsúzó szívemen.
Hová tűnnek el a kimondott szavak? hol ég tovább a szemek tüze? ellobbant minden kézfogás de megmaradt az érintés öröme apró szikrák a végtelen égbolton lelkemben ragyog minden édes pillanat az idő elrohant, múlt lett a jelen de átölel még sok kedves hangulat.
Facebook
Pinterest