Idézetek az emlékezésről
Az idő az embereket átalakítja, de a róluk őrzött képünket nem.
Úgy emlékszem, a szép időket valahogy jobban átéltem.
A tűnődés, mely fájt, vagy jólesett, s mert segítette az emlékezet, kezdte szavakká alakítani a világomat.
Az emlékezés gyötri meg leginkább a féltékenyeket.
Meglepő, hogy emlékeink milyen nagy számban kapcsolódnak egykor jelentéktelennek hitt dolgokhoz.
Nosztalgiázni csak az tud, akinek van múltja.
Emlékeink az egyetlen paradicsom, amelyből nem űzhetnek ki bennünket.
Az élet nagy fordulatai közepette lelkünk erősen kapcsolódik azokhoz a helyekhez, ahol öröm ér bennünket, vagy bánat szakad ránk.
Örökre szép, Mi szép volt egykoron!
Fűzd fel a pillanatokat egy cérnára, és tedd a nyakadba (...). Hogy el ne felejtsd őket.
A részletek néha nagyon fontosak. Mintegy megkötik az egészet, megragasztják az emlék alapanyagát.
Nincs értelme állandóan a múltba tekingetni, és régmúlt napok emlékein tűnődni. De ha mégis ilyesmire adná a fejét... ne mondja ki a végeredményt, hogy ne terheljen a saját szomorúságával másokat.
Mindenkinek az emlékei között akadnak olyanok, amelyeket az ember nem mindenki előtt tár fel, legfeljebb a barátai előtt. Akadnak olyanok is, amelyeket még barátainak se tár fel, legfeljebb saját magának, de magának is csak hétpecsétes titok gyanánt. És vannak végül olyanok is, amelyeket még saját maga előtt se mer feltárni, és ilyen dolgokból minden rendes ember emlékezetében épp elég halmozódik fel. Sőt úgy áll a dolog: minél rendesebb ember valaki, annál több ilyen emléke van.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
Csak az emlék élt bennem, a múlt egy tökéletes állapotban konzerválódott darabkája, egy színes ecsetvonás a szürke, sivár vásznon, ami az életünkből lett.
Facebook
Pinterest