Boreczky Ágnes

A határokat a féltés szabályozza, és a szeretet szerez nekik érvényt.

A család mint intézmény nem egyszerű tükörfelület, átszűri és saját logikájába illeszti a történeti-társadalmi változásokat, miközben maga is folyamatosan alakul és alkalmazkodik.

Abból a helyzetből, ahol a roma népesség nagyobb része tartózkodik, távolabbra csak ritkán vagy homályosan látni.

Az élet majd mindig mint helytállás, a nehézségekkel, küszködéssel járó folyamatos küzdelem jelenik meg.

Az első évek nem egyszerűen a felnőtt életre, a felnőttkorra való felkészülés évei, különálló, sajátos életciklust alkotnak, melyet a gondtalanság, a komoly felelősség hiánya jellemez, amit a szülőknek, ha "jó szülők" akarnak lenni, biztosítaniuk kell.

Minden családban (...) többféle múlt emléke keveredik, melyet a családi értelmezés fűz egybe.

A házasságkötések jobbára azonos társadalmi csoportból vagy közeli társadalmi csoportok között köttetnek, és gyakran státusmegtartó vagy (...) státus-visszaállító funkciójuk van.

Az egyéni választások - tudunk róla vagy sem - többnyire a családi múlt hátteréből történnek.

Az egymástól eltérő, sokszor nehezen összebékíthető valóságélmények összeegyeztetésének szüksége az, amely választásokra kényszerít, döntéseket mozgat.

A családi idő addig terjed, amíg az emlékezet elér.

Nem az a kérdés, mi minek látszik, hogy például a 15. századi itáliai egyetemi tanár, aki nemességre vágyik és nemesként él, nemesi privilégiumokat szerezve nemes-e avagy polgár, vagy hogy az ötvenes években deklasszálódott, de úri szokásait továbbéltető család tagjai inkább urak vagy szolgák, hanem hogy egyszerre urak és szolgák.

A család ma a válságtünetekkel, az új együttélési formákkal, válásokkal stb. párhuzamosan új megnyilvánulási formákat öltve fejezi ki összetartozását, alakítja identitását. Példa lehet erre egy terjedőben lévő amerikai divat: sokan évente számba veszik, összegzik és dokumentálják a legfontosabb eseményeket, rögzítik azokat az élményeket, amelyeket megőrzendőnek vélnek, és a külvilággal is közölni akarnak, majd a már fejléccel nyomtatott, levélszerű beszámolót újév táján elküldik a barátoknak és ismerősöknek. Azoknak, akik bár a világ vagy az ország más-más táján élve egymásról sem mindig tudnak, de a család képzeletbeli-szimbolikus viszonyítási csoportját alkotják.

Az emlékezés társadalmilag szituált, hely- és helyzetfüggő.

A tágabb család a távolságok és a szeparáltság következtében szimbolikus családként működve olyan állandóan változó családképet közvetít, mely a megjelenített életpályákon, életmódokon, mintákon át a társadalmi környezetre, a családi ás az egyéni jellegzetességekre egyaránt reflektáló bonyolult rendszert hoz létre.