Idézetek az emlékezésről
Valamire nagyon emlékeznem kéne. Elkezdődött-e, vagy most van éppen vége.
A múltad átírható. Amit most megváltoztatsz, az a múltadat is megváltoztatja. Nem magát a megtörtént eseményt, hanem a lelkedbe írt hatását.
Ha nincs, aki megerősíthet az emlékeidben, egy idő után elveszíted őket.
Geoffrey Chaucer írta, hogy az idő minden sebet begyógyít. Csak azt felejtette el megemlíteni, hogy a hegek ott maradnak. A fájdalmas események örökre nyomott hagynak rajtunk. Nem feltétlenül fájnak, de ottmaradnak, és emlékeztetnek arra, ami történt. Az idő múlásával talán halványulnak az emlékek, de a hegek mindig emlékeztetni fognak arra, hogy átéltük őket és túléltük.
A múltunk épp eléggé nyomot hagy rajtunk, felesleges lenne még a jelenbe is belekeverni. Én szívesebben nézek előre, mint hátra.
Ha meghalnál, vagy Kínába költöznél, agyamba véshetném alakodat. Kényszerítenél, hogy egészként lássalak, mint az elveszett dolgokat. Szemléljük egymást naponta, aprólékosan, míg az elválás új, teljes embert mutat.
Néhányan... archiválják a múltjukat. Ez se nem jó, se nem rossz. Minden csak azon múlik, milyen érzéseket keltenek benned ezek a képek.
Volt, ami volt. Átszűrve, átszitálva ha beépül is a tegnap a mába, titkával illeszkedik dallamába, vagy díszítőelem csupán, csipkés falomb, árnyékot vetve egy eklektikus falon. S van, ami úgy nincs, hogy még felidézi pontosan a hiánya. Múlt nyár. Nyúlnál utána, de mint a pára.
Nem tekintek vissza, és nem is akarok. Ami elmúlt, elmúlt, nem elemzem. Biztos, hogy sok hibát elkövettem, de már úgysem lehet változtatni rajta.
Vannak jelentőség nélküli emlékképek, amelyek ok nélkül, anélkül, hogy bármi szerepünk volna benne, ránk akaszkodnak, s makacsul megmaradnak emlékezetünkben, miközben mi magunk alig vagyunk tudatában annak, hogy megjegyeztük őket.
Az ember emlékekből áll. Ennyi vagyunk. Egy-egy rabul ejtett pillanat, egy hely szaga, jelenetek újra- meg újrajátszva egy kis színpadon. Mi magunk is emlékek vagyunk, történetekre fűzve - amiket elmesélünk magunknak magunkról, miközben átesünk az életünkön a holnapba.
Az ember életében van egypár hely, vagy talán csak egy, ahol valami történt, és van az összes többi hely.
A rossz élményeket víztükörre írd, a jókat vésd márványba!
A becsületes múltba tekintés rendszerint fáj.
Amíg az ember visszaemlékszik a rosszra, ami az őseivel megesett, soha nem lesz béke.
Facebook
Pinterest