Idézetek az életről
Távolról minden élet egyformának tűnik. Mindannyian lelkünk magányosságában vágunk neki az útnak, hogy más lelkekkel való érintkezéseinkben megalkossuk a külvilágot, amit azután valóságnak nevezünk.
Én is végigéltem egy adott sorsot. Nem az én sorsom volt, de én éltem végig.
Sosem kezdhetünk új életet, mindig csak a régit folytathatjuk.
Az élet egy játék, melyet egy hatalmas szabálykönyvből igazgatnak – de meg kell találni a módját annak, hogyan lehet megszegni a szabályokat, és mégis tovább játszani. Minden játék unalmas, ha a szabályokat betartva játsszák – a Monopoly, römi, baseball. De ha az ember elemel egy-két kártyát, anélkül, hogy észrevennék, vagy megcseréli a számokat a dobókockán, mikor a másik nem figyel, az ostoba játék élvezetessé válhat.
Azt mondják, nem is éltünk igazán, ha nincs sok megbánni valónk.
Hitte, hogy az univerzum a halál országa, ahol az élet számít természetellenesnek és borzalmasnak, hiszen a világegyetem számtalan, terméketlen, sivár bolygóval teli hely, amely nem Isten teremtő erejének a testamentuma, hanem az ő meddő képzeletéé, és mindez a sötétség erőinek dicsőségét hirdeti, amelyek felsorakoztak ellene. A világegyetem egymás mellett létező két valóság – élet és halál – közül az élet volt a kisebb és a kevésbé lényeges. Az élet országának polgáraként az ember életét behatárolják az évek, hónapok, hetek, napok, órák. De a halál birodalmában minden ember halhatatlan.
Apróságokon múlhat, hogy mit hoz a jövő.
Csak átmegyek Csak beugrom Nem maradok Hisz jól tudom Az otthonom Nem ez marad.
Akármit teszünk is, annak az a célja, hogy folytassuk az életet. Az a célja még az éhségnek, még a betegségnek is; vannak, akik belehalnak, de a többi szívósabb lesz.
Nem annyira a haláltól kellene félnünk, hanem attól, hogy még el sem kezdtünk élni.
Ha minden más csődöt mond, bújj el. A nyulaknak bejön.
Milyen furcsa az élet! Nagyon hosszú ideig kiszámítható sebességgel folyik, az események komótos tempóban követik egymást, aztán hirtelen - mint egy Porsche az autópályán, amely szédítő sebességgel húz el mellettünk - felgyorsulnak a dolgok, és egy szempillantás alatt váratlanul olyasmi történik, ami örökre megváltoztat mindent.
Valószínűleg mindenkit ér valami baj legalább egyszer az életben, amivel meg kell birkóznia, és amiben senki nem segíthet neki.
Csak a halál torkában látja meg az ember, hogyan kell élni.
Játék volt az élet, amelyben nyertem, de tudtam, hogy bármikor veszíthetek is. Ismertem a kockázatokat, benne volt a pakliban, számoltam vele és felkészültem rá. Nyugodtan mondhattam tósztot a kudarcaimra is, hiszen tudtam, legközelebb valószínűleg a sikert köszönthetem.
Facebook
Pinterest