Idézetek az életről
Isten minden lépésedet végigkíséri, és nyugtalan, mert látja, hogy nem veszed észre az élet csodáját.
Egy könyvben általában egymás után következnek a nagy történetek, az életben viszont gyakran keresztezik egymást.
Ragadd meg minden napodat. Örülj a teljesség igényével. Minden napnak, úgy, ahogy van. Az embereknek, úgy, ahogy vannak. (...) Nem arról van szó, hogy a mának kell élnünk - ez materialista hozzáállás lenne, hanem arról, hogy a mának kincsként kell örülnünk. Úgy látom, hogy a legtöbben felszínesen élünk, nem is gondolva arra a csodára, hogy egyáltalán élnünk adatott.
A legnehezebb ezen a világon: élni benne.
Pénzért nem lehet életet vásárolni.
Az életed akkor kezdődik, mikor megtalálod a helyed a világban, s akkor ér véget, mikor mindenkit elveszítesz.
Ismeri ő az életet... Ismeri minden aljasságát és minden szépségét, és tudja, hogy minden mocskával együtt, az élet mégis milyen nagyszerű! Istenuccse! - lesz még mondanivalója erről a világ számára. A szentek a mennyben - hogyne lennének tiszták és mocsoktalanok? Őket ugyan nem illeti ezért dicsőség. De a szentek, akik a sárban élnek - ez, ez az örök csoda! Ezért érdemes élni; azért, hogy az ember lássa, hogyan emelkedik ki a bűn fertőjéből az erkölcsi nagyság; azért, hogy kiemelkedjék belőle ő maga is, és ahogy kezd tisztulni a szeme, először pillantsa meg homályosan a távolban derengő szépséget. Azért érdemes élni, hogy lássa az ember: minden gyöngeségből, gyarlóságból, bűnből, minden feneketlen aljasságból hogyan emelkedik ki az erő, az igazság és a lélek.
Más dolog ismerni az utat, és járni rajta.
A puszta létezéssel szemben én az életet választottam.
Számíts a legjobbra, tervezz a legrosszabbra és készülj fel a meglepődésre!
Születésem előtt mintegy 9 hónappal összegyűlt apám-anyám (pusztán a Testület működtetése végett) hogy engem oda-idézve: életfogytiglanra + halálra ítéljenek; holott semmit se tudtak rólam. - Az ítélet jogtalan, de erős. Végrehajtása folyamatban. Fellebbezésnek helye nincs.
Az élet minden pillanata: haladék: úgy becsüld - vagy ne.
Búcsú és köszönés ez az élet, Szüntelen utazik csak a lélek. Testet talál, majd levedli porladt bőrét, mint százegy halál szór szét.
Szerelmemet nem viszonozta az élet - barátok lettünk.
Megszületünk, élünk, meghalunk. Néha nem feltétlenül ebben a sorrendben. Eltemetünk dolgokat, hogy aztán egyszer feltámadjanak. De a halál nem a vég. Akkor mire számíthatunk? Az biztos, hogy az életben semmi sem biztos. Az élet a legtörékenyebb, leglabilisabb, legkiszámíthatatlanabb dolog. Valójában csakis egy dolog biztos az életben, hogy nincs vége, amíg nincs vége.
Facebook
Pinterest