Idézetek az életről
Az egész élet nem más, mint egy sor be nem fejezett epizód. "Sötétben élünk, megtesszük, amit megtehetünk, odaadjuk, amit odaadhatunk. A kétely a kínszenvedésünk, és a kínszenvedés a sorsunk..." A végét, a végét de jó volna tudni... Ezért hiszünk Istenben vagy a mágiában vagy bármiben, amiben hinni lehet.
Születésünktől fogva elkezdünk rohanni. Egyik láb a másik elé és minden lehetséges. Természetesen mindez hülyeség. Az igazság az, hogy a fejlődéstől a forradalomig a dolgok nem változnak fokozatosan, hirtelen nagy lépésekben változnak. (...) Az élet egy folyamatos sorban állás, várakozva a következő nagy ugrásra.
Aki nem veszíti el a helyét, az sokáig él. Aki pedig meghal, de nem felejtik el, az halhatatlan.
Önmagában semmi sem képes a túlélésre.
Úgy viseljük állandóságunkat, mint gyertya a lángját, változunk és fogyunk, de a láng csak velünk együtt lobban el.
Minden kornak megvan a maga rügyezése, virágzása, hervadása. Az ember többször virágzik és hervad életében. Az ember, elmélkedett, közelebb áll a fákhoz, amelyek újra meg újra megismétlik a virágzás és a termés időszakát, mint bármi máshoz. Ez reménységre jogosít. Mindig.
Az a teljes élet, melynek fele álom és képzelet.
Kezdetkor mindnyájunk élete egy-egy nyers drágakő. (...) Lényünk, tetteink folyamatosan koptatják, vásítják, homályosítják vagy éppen csiszolják, karátosítják azt. (...) Végül majd az egész gyémánt szép lesz.
Az élet túl rövid ahhoz, hogy egy ronda emberrel táncoljunk!
Ha nem látod az élet csillogó oldalát, fényesítsd ki a homályost!
Látod mely rövid mulandó ez világ. Elmúlik higyjed mint szinte az virág, Mert nincsen benne állandóság, Folyása néki állhatatlanság.
Minden embernek meg kell tapasztalnia a létezése alapjait. Senki nem vállalhatja át ezt helyette.
Tudom, hogy az ifjúság nem idővel lemérhető életszakasz, egyszerűen csak állapot, melynek kezdetét és végét nem lehet évszámokkal jelölni. Az ifjúság nem kezdődik a pubertással, s nem végződik egy bizonyos napon, mondjuk negyvenéves korunkban, virágvasárnapján, délután hatkor. Az ifjúság, ez a különös, egyáltalán nem "viharos" életérzés, megtörténhet velünk, mikor nem is készültünk fel hozzá, s nem is várjuk különösebben. Szomorú, tiszta és önzetlen állapot ez.
Ha az életben folyton citromba harapsz, legalább vágj jó képet hozzá!
Vannak idők az életben, amikor olyasmit csinálunk, amire nincs magyarázat.
Facebook
Pinterest