Idézetek az életről
Még alig, hogy játszánk apáink térdén, s már Maholnap ott alszunk nagyapáink mellett... Csak annyi az élet, mint futó felhőnek Árnya a folyón, mint tükrön a lehellet.
Nehéz elszakadni bármilyen életformától, amivel az ember összeforr, még ha utálja is.
Az élet pont attól jó, hogy többre vágysz az alapvető szükségleteknél, legyen az a vágy akár egy új szerelem, vagy egy új pár cipő, mindkettő gyönyörű.
Az élet a legértékesebb dolog a világon, és még a sarokba szorított patkány is harcol érte, hogy megtarthassa.
Az apám sokszor figyelmeztetett, ne vacakoljak álnevekkel, ne nevezzem ÉLET-nek azt, ami valójában FÁJDALOM.
Az élet ott van minden sóhajban, minden csésze teában, minden kioltott életben. Ezt látja meg a harcos.
Azért élek, hogy lássam a következő napot.
Az örök keletkezés és elmúlás törvénye ez. Az új mindig a régi helyébe lép, és gondoskodik arról, hogy az élet stafétáját nemzedékről nemzedékre továbbadják.
Az életet azok hibázzák el leggyakrabban, akik indulóban félreismerték természetüket, és félresiklottak egy nem nekik való ösvényre, és azok, akik jó irányban indultak el, de nem tudtak vagy nem mertek kitartani mellette, amíg csak lehet.
Akármilyen csodás hajnal ragyogja is be az ember életét, a végén éppen úgy koporsóba szegelik, és gödörbe dobják.
Tarisznya és börtön nélkül senki sem éli le életét.
Minden ember titkok leple alatt - mint az éjszaka leple alatt - éli valódi, igen érdekes életét. Minden egyéni lét titkon alapszik, a kultúrembernek részben talán ezért olyan fontos, hogy az egyéni titkot tiszteletben tartsák.
Amíg élünk, semmi sem végleges, az emlékeink sem.
Minél magasabb valakinek elmebeli és erkölcsi színvonala, minél szabadabb, annál több örömet nyújt neki az élet.
Az élet nem arra való, hogy élvezzük, hanem hogy átessünk rajta és befejezzük.