Versek az életről
...az élet olyan, mint a szél, és mint a szél, úgy száll tova. És elmegy innen máshova.
Az élet olyan, mint egy érme. Két oldala a gyönyör és a fájdalom. Valójában csak az egyik látható, de a másik is előkerül majd.
Az élet nem jön rendbe, mert nem olyan, mint a csöpögő csap, hogy kiszáll a szerelő, zseblámpával aláhajol, és megcsinálja. Hogyha sokáig nem vagy itt, észrevétlenül elfolyik csak: lejön a kóc, a szigszalag, és minden rohad a kő alatt, hiába.
Az életed a te életed. ismerd meg, míg éled. egy csoda vagy, és az istenek sóvárogják a gyönyört benned.
Mióta éltem, forgószélben próbáltam állni helyemen. Nagy nevetség, hogy nem vétettem többet, mint vétettek nekem.
Kert az élet: de rózsáit Óva kell s vigyázva szednünk, S a tövistől, hogy kezünket Meg ne szúrja, - őrizkednünk!
Egy-e a lélek és a test? Honnan jövénk, hová megyünk? Elalszik-e a sírba', vagy Uj lángra lobban életünk?
A repedésekben felüti fejét a gyom fenyegető határidők szorításában tengetjük sivár egyhangú életünk.
Meddő, véletlen ajándék,
Élet, mért is kaptalak?
Titkos végzet, sanda szándék
Kínhalálra szánna csak?
Ki volt, aki létre hívott
Semmiből, mily orv erő?
Szenvedélyt bennem ki szított,
Kétséget ki csalt elő?
Leves az élet, az Isten meg beledobál minket pucér csirkéknek, és egész jól úszkálunk meg táncolunk meg elvagyunk a karalábék és répák között, mindaddig, amíg valaki fel nem fal bennünket.
Az élet-farkas a hibát mindig megtorolja rögvest és gyorsan mint a motolla mert a siker barátocskám ápol és eltakar mert az élet egy párizs-dakar hosszú nagyon de azért van eleje és van vége mert ha már folyni kell inkább folyjék a másik vére.
Az élet olyan, mint a szél. A szél sem látszik szabad szemmel, ha ott van, mégis tudja az ember.