Versek az életről
Ellenállhatsz végzetednek,
ámde olykor ökle sulykol;
utadból, ha félre nem megy,
ej, hát térj ki te az útból!
Mindig vagyok, s újból belém halok.
Órák monoton ostora, lecsap mostoha sorsomra.
Atommagjaim körül - keringő tükörkép örül.
Aztán az egyikük - megunva engem - eltűnik örökre.
Magamra maradva ocsúdok.
Felém s belém.
Facebook
Pinterest