Versek az életről
Oh! ne nézz rám oly sötéten
Pályatársa életemnek,
Mint midőn az őszi-felleg
Húzza árnyékát a réten;
Nézz szelíden, nézz mosolygva:
Férfié az élet gondja.
Az életednek van egy titkos csúcsa,
Mely rejtve őrzi boldogságod,
Egy sziklafok, ahonnan Te az élet
Töretlen teljességét látod,
Hol imádkoznál hosszan, térden állva,
Mert onnan végtelen a panoráma.
BKV-bérlettel nem vehetsz tapizást,
mozijeggyel nem vehetsz első csókot,
hotelszobával nem vehetsz romantikát,
gyűrűvel nem vehetsz hűséget,
gyerekekkel nem vehetsz családot,
az évek számával nem vehetsz összetartozást.
Mert az élet repül velünk,
ha szárnyalunk vagy csak megyünk,
andalogva, kézen fogva,
emlékeket felkarolva,
sóhajokba kapaszkodva,
összebújva vagy széthullva,
illatokkal, illanókkal
tele tarisznyánk a jóval,
hamuba sült fájdalommal,
friss idővel vagy múlttal,
ezerarcú szép titokkal.
Légy só!
Adj ízt az íztelennek!
Szemernyi életed
boldog önátadással
oldódjon szét az időben!
Mert jól tudom, hogy lenne másik élet
És másik csillag, másik szerelem,
És nincsen, aki megszabja nekem,
Hogy mit féljek, mire várjak, mit reméljek,
(...)
s ha sorsa van, választott sorsa van
mindenkinek, hát lettem, ami lettem,
de nem azért, mert másként nem tehettem.
Ifjú szivekben élek s mindig tovább,
Hiába törnek életemre
Vén huncutok és gonosz ostobák,
Mert életem millió gyökerű.
De Tűz és Tűz, én ifjú testvéreim,
Jaj, a Tüzet ne hagyjátok kihalni,
Az Élet szent okokból élni akar
S ha Magyarországra dob ki valakit,
Annak százszorta inkább kell akarni.
Facebook
Pinterest