Versek az életről
Csak repülő álomkép s csalódás A halandó ember élete! Rövid öröm, hosszú gond s bánkódás Bús életünk szűk kerűlete.
Láttam a mosolygó tavaszt, Láttam az égető nyárt, Láttam minden időszakaszt S minden földi láthatárt: Ha örök időket élnék, Ezeknél többet nem érnék.
Szép embertelenség. Csak egy kis darab vékony ezüstrongy - valami szalag - csüng keményen a bokor oldalán, mert annyi mosoly, ölelés fönnakad a világ ág-bogán.
S úgy van; de ott a tenger, halj bele, Ha már meguntad látni a napot, Vagy élj, s mozogj, hogy életet ne únj.
Apró, parányi életed
hatalmas, óriási:
a sírásó minden lendületednek
külön fogja megásni
a sírt, hogy moccanni se tudj.
Aludj el mindörökre!
Ne fészkelődj a föld alatt
izzó fényért pörölve!
Nincsenek céljaim, hogy ez vagy az legyek. Vagyok, aki vagyok, lényeg, hogy létezem. Életcélom maga az élet!
E forgandó világban élő forgóajtó vagy, kit bűvészként hajt egy óriási hajtó, s akin ki-bejár folyton élet és halál.
Építéssel telik el az egész élet, de hogy a tornyod betetőzd, azt te soha el nem éred. Nem, mert bár az égig érjen: vágyaink még feljebb hágnak, s tetőtlen tornyokról hullunk ölébe a zord halálnak.
Ne engedd a madarakat félni, a hűséget hóban elvetélni, az álmokat este megalázni, almafákat áprilisban fázni, a perceket ne engedd megállni, ablakokat örökre bezárni, csillagfényű éjszakákra lőni, ösvényeket indákkal benőni.
Nyugodt életet kívántunk, s bár sorsunk többet adott, hiányzott csókunkból a köznapok üdve-terhe, a próbált szeretet közele, rend, biztonság: ami nagy volt, az a szüntelen újuló kaland volt, amelyre annyian vágynak: összekapcsolt, de szét is törte boldog éveid: be szánalmas az élet, be irigy, hogy egyféle csak és hogy oly rövid!
Mindentudó bőröm mindent megért:
a nyár hevét, a tél havát,
a nappalt és az éjszakát.
Megértek én már mindent: életet-halált.
Ha egy szép élet vágyát őrzöd, A múlttal nem szabad törődnöd, S mindig úgy tégy, ha veszteség ér, Mint hogyha újjászülten élnél. Mit akar? - kérd meg minden naptól. És minden nap felel majd akkor: Tetteidnek tudjál örülni, Más tetteit tudd megbecsülni; Főként ne gyűlölj egy embert se, S a többit hagyd az Úristenre!
Facebook
Pinterest