Vers
- Honnan jöttél, Télapó?
- Hóországból, hol a hó
hegyvastagnyi takaró,
a tenger meg hat akó.
Feneketlen zsákom mélyin
citrom-narancs is akad,
osszátok szét gerezdenként,
veszekedni nem szabad!
Megtanultam másképp nézni a Természetre, mint a gondtalan ifjú; s kihallom belőle az emberiség csöndes, bús zenéjét: nem durva, sértő, de van ereje, hogy tisztítson, legyőzzön. Szellemet láttam meg benne, nagy eszmék vidám izgatóját; valami áthatóbb, fenséges értelmet, melynek lakása a naplementék tündöklése és az élő szél s a kerek óceán és a kék ég.
Sírok között bolyongva, megcsap Az elmúlás lehellete, Úgy érezem: én se vagyok több, Mint a fa hulló levele! Ha testileg megszűntem élni, Idők vihara elsodor, Anyagom, e csipetnyi por, Benne lehet a falevélben, Nem sejtve: éltem vagy nem éltem.
Élünk tovább a nagy Tejutnak
Tán százezer uj csillagán,
De szerteszórva, öntudatlan.
Minő alakban? Az talány.
Szivemből gyöngy, vagy drágakő lesz,
Agyamból fényes napsugár,
Mely egy Mindenséget bejár;
Mig két kezem, sziklákba nyomva,
Vulkánok láváját kidobja.
Volt anyagom csak meg se sejti,
Hogy uj körében mit művel
Ujabb erő uj tettre készti,
Körforgását végezni kell!
Egy szó, egy érintés, a szemek, gesztusok... S a villanás, mikor érzed, hogy hazudott.
Valakinek úgy jó, hogy félj, hogy féljetek? S higgyétek, hogy ő majd megment benneteket?
Akkor hát félsz vagy írsz? Ez a döntő kérdés. S a válasz, hogy írni csak úgy tudsz, ha nem félsz.
Édesapám nevenapját Hej, de régen várom! Bukfencet vet örömében Mókus is az ágon. Hegyes orrú víg mókusnak Vigyorog a képe, Csörgő-börgő-zörgő diót Hajigál a légbe!
Kinyílott már az ibolya, Megjött apa nevenapja. Kicsi lánya azt kívánja: A jó Isten áldja, áldja!
A szép tavasszal megjött Névnapod, jó anyám: Ibolyákkal köszöntlek E reggel hajnalán!
Túl sokat álmodtam, álmodtam rólad. Túl sokat néztem a távolba várva. Itt tartlak most a karomba zárva És nem vagy közelebb.
Nem tudod, honnan jöttem, Nem tudjuk, merre megyünk. Életbe ágyazva, mint folyóágak Folyunk lefelé, úszunk az árral, Én téged viszlek, te engem: Így kell ennek lennie.
Facebook
Pinterest