Idézetek a névnapokról
Nemcsak kötelességünknek teszünk eleget, hanem önzetlen ragaszkodásunknak, őszinte nagyrabecsülésünknek és kimondhatatlan hálaérzetünknek adunk kifejezést, midőn nevenapja alkalmából a mi szeretett osztályfőnőkünket üdvözöljük, aki, mióta átléptük az iskola küszöbét, atyai jósággal kalauzol bennünket a tudománynak és ismereteknek útvesztő labirintusában, akinek vezérlő szelleme mutatja meg nekünk az utat, amelyen haladva, a legkönnyebben, legbiztosabban eljuthatunk az ismeretek tömegéhez, hogy ha majd elegendő szellemi kincsesei fölfegyverkezve kilépünk az élet szinpadára, ott is biztosan mozoghassunk s megállhassuk helyünket és a magyar társadalominak hasznos tagjaivá, a hazának pedig derék polgáraivá lehessünk.
E héten neved napja lészen, Azért kell e versnek még ma lenni készen, Holnap Üstökösbe szépen becsempészem, Hogy holnapután elfeledjük egészen.
Anyámnak ma névnapja van, S ez nagy ünnep nekem! Ezt is csupán ő adta, mert Nekem nincs ünnepem! - E napon csak övé vagyok, Csak rajta csügg szivem; Gyöngédeden üdvözlöm őt, És ő megáld hiven.
Kivánom, hogy számos névnapjait a boldogság tartós fuvalma lengje körül, s hosszas életének világára - a megelégedés s a béke áldásai s az öröm napjai ragyogóan sugározzanak; tartsa meg őt egész családjával a mindenható a legvégső emberkorig.
Atyai szeretetednek oltárán a boldogság melegét a bölcsőmtől kezdve szítod keblemben. Atyai gondosságoddal ápolsz engemet, érezteted velem atyai jóságodat minden irányban. Boldog névnapod hajnalán a hála virága nyílik keblemben s forró érzelmeimnek e néhány szó ad életet, melynél többet örömtől zajgó belsőm kifejezni képtelen.
Örülök e nagy napnak, mint a növények a szép időnek, mert ez üdíti azokat, mint engemet kedves anyámnak nevenapja. - Lehet-e a gyermeknek nagyobb szivbeli öröme, mintha az élet fokozatain át kedves szülőink egészségét az idő viszontagságai ellen megóva látja?
Édes anyám, névnapodra Szivem égő csipkebokra Egy óhajtást világit: Élj boldogan sokáig!
Add nekem te két orcádnak Kellemes virágait, Én ajánlom bíbor szádnak Szám hevűlő csókjait. Óh, engedd meg, hogy meghintsem Vélek orcád két felét, Hogy velek köszöntsem, kincsem! Szép nevednek reggelét.
Sose törjön félre kedved csizmasarka, Legyen örömödnek bugyogója tarka, Ne legyen életed rövid, mint nyúl farka, A sorsnak irántad ne legyen szűk marka. Boldogságod fénye legyen szép szivárvány, Rajta, mint egy hídon, szép tündérek járván, Ne bántson a métely, sem másféle járvány, Hanem oly erős légy, valamint a márvány.
Ha galambot adnál, az sem lenne káros, Akkor azt kívánom: legyen élted páros, Rétesed a túrót ahányszor takarja, Annyi boldogsággal légy te eltakarva. Örömed legyen a cékla pirossága, Reményed a zeller zöld-szín koronája, Napjaid legyenek édes ízű kompót, Meg ne keserítse gyógyszertári kontó.
Kár, hogy a pap megkeresztelt, Jobb volnál pogánynak, Mert pogány vagy és kegyetlen Híved fájdalmának. Vagy ha már meg kelle lenni, Mondtak volna másnak, Szép-, hamisnak, kellemesnek Csak ne Laurának.
Névnapodra mit vegyek? Vegyek húzós egeret? Vonatot és síneket? Kék építő-köveket? Nem, már tudom, mit vegyek: néked tavaszt rendelek, bodzafát és kék eget, rajta csokros felleget.
Ma minden rosszat felejts el, És jókedvűen ünnepelj! Gondot és bút söpörj félre, Most a szépet lásd és élvezd! Boldog névnapot, Legyen egy szép napod! Amibe ma belefogsz, Sikerülni fog!
Boldog névnapot, Neked csak jót kívánhatok, Az ünnep így szép, ahogy ránk talált, hisz együtt éljük át, Hát boldog névnapot, ma boldog mind, aki adhatott, Ki hozzád eljött, mit is mondana, boldog névnapot!
Ha pedig nem volna enni, innya semmid, Akkor az én múzsám sem kívánhat semmit, Ha se malac, pulyka, ha se kappan, sem lud: Áldjon meg az Isten magától, ahogy tud.